Ezzel a néhány mondattal ajánlja az érdeklődők figyelmébe Bánhalmi János Rendszerek és változások című fotóalbumát Fejér Gábor, a Népszabadság képszerkesztője. Bánhalmit ismerve, a Népszabadság szerkesztőségében mi magunk is gyakran gondoltunk effélét, mert azt tudtuk, hogy szeretetreméltó, megbízható és profi, de azt is láttuk, hogy nem róla mintázták a higanymozgású, a valóságot kíméletlen igyekezettel cincáló fotóriportert.

Aztán, tessék! Itt egy album, amelyben az elmúlt negyven évben készített felvételeit gyűjti csokorba, és ezek a fotográfiák igencsak árnyalják a róla kialakult képet. Ez a kötet egyfelől precíz történelemkönyv, melyben egyebek mellett láthatjuk Kádár János és Leonyid Brezsnyev gyomorforgató csókját, az ünneplő budapestiek előtt integető Farkas Bertalant, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőit és egy 1989-es Orbán-beszédet, de a politikai kötelezők mellett látunk fellibbent szoknyájú szovjet politikusnőt, valamint a Felvonulási téri dísztribün vécés nénijét, akinek kiváló dolgozó kitüntetések csillognak a köpenyén. És látunk hasonló szemfüles képeket bőséggel. De felfedezzük azt is, hogy Bánhalmi kolléga, a sajtófotó valamennyi területén otthonosan mozgott, rockzenei koncerteken éppúgy nem jött zavarba, mint az árvíz sújtotta területeken, tűzvészben vagy sporteseményen.

Végül a kötethez szűken mért szövegből kiderül az is, hogy vívó volt, és ekkor leesik a tantusz. Hát persze: Bánhalmi fotósként is vívó maradt. Toporgott a riportok helyszínén, várta, várta az alkalmas pillanatot, aztán amikor lehetősége nyílott rá, úgy vitte be a találatokat, hogy azokat csak avatott szem vette észre. És, hogy mennyi telitalálat volt köztük, most már mi is tudjuk.

Népszabadság, 248 oldal, 2990 forint