Ilyesféle amatőr mellényúlások természetesen nincsenek a Collins-féle Európa madaraiban. A könyvet gazdagító grafikák pontosan azt ábrázolják, amire a terepi madarásznak vagy a friss emlékei alapján a madárhatározáshoz otthon nekiülő műkedvelőnek szüksége van: legfontosabb ismertető és megkülönböztető jegyek, tollruhaváltozatok, röpkép. (Ha már itt tartunk: a kézikönyv méretű kötet elsősorban a terepre való, a kartonkötés viszont inkább csak az otthoni használatot bírja.)

A szöveg a lényegre, vagyis az adott madár külső leírására, viselkedésére, életmódjára, előfordulására korlátozódik. Minden faj mellett ott az elterjedési térkép, színkóddal megkülönböztetve az "állandó lakóhelyet", a fészkelőhelyet, a téli tartózkodási helyet és a csak vonulás idején érintett területeket, ami szintén hasznos segítség lehet a madárhatározás során.

A kötet legizgalmasabb fejezete a kóborlókat mutatja be, vagyis azokat a fajokat, amelyek csak ritka, átvonuló jelenségként bukkannak fel a kontinensen - itt olyan madarakat láthatunk, amelyeknek a létezéséről az átlagember nem is tud (ki hallott például a bóbitás darázsölyvről vagy a szürke hátú pintypacsirtáról?). Magyar nyelven immár a harmadik kiadásnál tartunk - ez a határozóműfajban azért érdekes, mert a megfigyelt fajok száma folyamatosan nő, olykor egy kóborlóból fészkelő lesz (vagy fordítva), és a legfrissebb változat hűen tükrözi ezeket az új eredményeket. A könyv amúgy Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet összes madarát bemutatja családok szerinti bontásban, vagyis a merítés a címhez képest meglehetősen mély: a strucctól a papagájig minden olyan vadmadár benne van, amellyel Európa tágabb környezetében találkozhatunk.

Panem, 384 oldal, 4900 forint