E hagymaszeretet tanúsítják a budai kövek is. Például azon faragványok egyike, amely a Nemzeti Múzeum tegnap nyílt Reneszánsz látványtárában került a közönség elé. A szóban forgó kőemlék egy balluszter Mátyás budai palotájából, amelyen más növényekkel, gránátalmával, körtével együtt látható kőbe vésve egy csomag fokhagyma is.

E kő persze nem a fő darab a tárlaton. Vannak ennél jóval érdekesebbek. Például azok a szintén Budavárából származó kapukeretező párkánykövek, amelyeket nemrég találtak meg a Rác fürdő felújításakor. A törökök vitték oda a lerombolt palotából, s hasznosították a két gyönyörűen faragott darabot a fürdő forrásvizének elvezetésére. Megvan néhány talapzatkő is azok közül, amelyek a Mátyás kori palotaoszlopokon álló híres bronzszobrait tartották, s most szintén itt, a múzeumban láthatóak. Az egyik egy Herkules-szobrot hordozott, a másik talán magának a királynak bronzmását, a rajtuk látható felirattöredék szerint.

A tárlat főleg építészeti, szobrászati emlékeken át, s mint a címe is mondja, látványtárként szeretné bemutatni, hogyan jelent meg a reneszánsz 1470 után - Itálián kívül elsőként - Mátyás udvarában, s hogyan sugárzott szét az új stílus az ország különböző helyeire: egyházi központokba (Pécsre, Esztergomba, Vácra), főúri rezidenciákra (Nagyvázsonyba, Siklósra, Nyírbátorba), majd kisebb birtokközpontokba, hogyan jelent meg aztán az "olasz stílus" a várépítkezésekben (Komárom, Győr, Érsekújvár esetében). Szeretné tudatosítani továbbá, hogy a délről jött új ízlés Mátyás korában együtt virágzik a korábban érkezett északi stílussal, a gótikával. Másrészt, hogy a királyi építkezések nem szakadnak meg Mátyás halálával: II. Ulászló folytatta őket Budán, Budanyéken és Tatán is.

A látványtár az eredeti töredékdarabok mellett bátran épít a rekonstrukciókra: digitális visszaálmodásokra, makettekre. A visegrádi palota egy gótikus zárt erkélyét a 90-es években előkerült 2000-3000 kőmaradvány alapján állították öszsze, egyelőre csak képileg. Buzás Gergely, a Nemzeti Múzeum visegrádi múzeumának munkatársa, e kiállítás egyik kurátora úgy fogalmazott: "a töredék az a forrás, ami beszél az egészről". Rekonstrukciók nélkül nem érthetjük igazán a Mohács előtti magyar reneszánszt, mivel akkorról szinte csak töredékeink vannak.

A kiállítás fő darabja azonban mégsem építészeti kuriózum, hanem egy 1480 körüli gyalogsági pajzs, amelyet tavaly sikerült megvásárolni egy bécsi árverésen. Készíttetője valószínűleg Mátyás kíséretéhez tartozott. Ez már a látványtár zárócsarnoka, fináléja: a fegyvertár. Csupa meglepetéssel: lándzsatörő lovagokkal, hollócímeres számszeríjjal, s egy Mátyás halálakor Bécsben maradt pajzszsal, melyet 1848-ban a bécsi ifjúság szolgáltatott vissza.

Sárkányölő dombormű Tatáról