Az egykor botrányos felvételek botrányjellege azóta kissé megfakult, és ha üzennek egyáltalán valamit a mának, legfeljebb azt, hogy volt idő, amikor a nők csupán a hónaljukat borotválták.

Félmesszi időutazásra vállalkozott ugyanis a Centrális Galéria, amikor a Kiáramlás és delej - 1968 hatása a kortárs magyar képzőművészetre elnevezésű kiállítást megrendezte. Majdnem ötven alkotást, köztük Bak Imre, Maurer Dóra, ef Zámbó István, Pauer Gyula, Nádler István, Kondor Béla, Szentjóby Tamás és Türk Péter egy vagy több művét gyűjtötte össze, hogy segítségükkel bemutassa, hogyan válaszoltak nálunk a művészek egy izgalmas és furcsa korra. Mao Ce-tung ideje volt ez, a pop-arté és a vietnami háborúé, Che Guevaráé, a prágai forradalomé és a hippiké, a concept arté és a párizsi barikádoké, azé a néhány esztendőé, amikor utcakővel is lehetett politizálni, és senki nem keverte össze Marcusét Marconival.

Az október 5-ig nyitva tartó kiállítás tehát nem egy generációnak, stílusnak, művészcsoportnak állít emléket, hanem egy kornak, amelyben számos különböző indíttatású és érdeklődésű művész alkotott. A Centrális Galériában látható Pinczehelyi Sándor híres sarló-kalapácsos képe, Attalai Gábor Kopasztásfolyamat című fotósorozata, Lakner László Könyvbaltája és Haraszty István 1972-es Madárkalitkája, melynek az aljára írt szöveg mondja el a mára talán közhellyé kopott lényeget: a kalitkában lévő madár mozgását kamerával figyelik, lépéseit számolják, ha a madár a pihenőrúdon ül, akkor kinyílik neki az ajtó, ám azonnal becsukódik, ha leugrik a rúdról.

A kiállítás kurátora, Hajdu István a művészi értéken túl egy gyakorlatias szempontot is figyelembe vett a válogatáskor: a magas biztosítás és a szállítási költségek miatt kizárólag Magyarországon fellelhető alkotásokat keresett. Szállíthatatlansága miatt így sem állíthatták ki Szentjóby Tamás Hordozható lövészárkát, és Jovánovics György pop-artos szellemiségű, 1969-ben készült Baj című gipszfiguráját. Itt van viszont Galántai György Lépésközvetítője vagy Gyémánt László Blues in the Night című festménye, utóbbi talán arra ékesszóló bizonyítékként, hogy "olyan pályákon is nyomot hagyott a korszak, melyek az eddigi megítélés szerint érintetlenek maradtak az egyetemes kortárs szellemi és politikai áramlatok befolyásától".

Kérdés persze, hogy kikből állhat a Kiáramlás és delej célcsoportja. Kik azok, akiknek üzenhet valamit mondjuk Altorjay Gábor Rövidzárlat című alkotása, amelyben Mao Ce-tung egyik vörösbe kötött írásából vezet ki egy elektromos dugó. Aki éppen '68-ban született, most töltötte be a negyvenet, aki néhány évvel később, már jó eséllyel a rendszerváltás környékén szocializálódott. Sokuknak semmi különöset nem jelent az úttörőnyakkendő, macskakövet rég nem láttak, és talán értelmezni sem tudják az Ünnepi Hét sorozatot készítő Konkoly Gyula egykori viccét, miszerint mi jobb: Pesten híres embernek lenni, vagy Nizzában pincérnek?

Valószínűleg egyik sem.

Lakner László könyvbaltája