Falak között
A miértre viszonylag egyszerű a válasz: mivel a főváros önkormányzati rendszere kétszintű, a területfoglalás érdekében is több fórumhoz kell fordulni. Például ha az Opera környékén szeretnének rögzíteni egy jelenetet, akkor - feltéve, hogy az Andrássy útra helyezik a kamerát - a fővárosi önkormányzattól kell engedélyt szerezni. De ha mondjuk a Dalszínház utcában áll a stáb, akkor már a hatodik kerület illetékesével kell alkudozniuk. Szó szerint, mert a filmesek szerint a hatóságok hatalmas summát kérnek egy-egy négyzetméternyi közterületért. Valóban négyzetméterenként számláznak, de hogy pontosan mennyit, arról senki sem beszél szívesen. A producerek például attól félnek, hogy a számok láttán a jelenleg még olcsóbb kerületek, mint az ötödik, a tizenkettedik vagy a már említett hatodik is felsrófolják az árakat.
- Sokszor reális alternatíva, hogy inkább elmegyünk vidékre forgatni - mondja Kántor László producer. A nagyobb városok önkormányzatai kifejezetten örülnek, ha valaki ott forgat: belátták, hogy nekik ez tulajdonképpen reklám. Így nemcsak hogy nem kérnek pénzt, de olykor még támogatják is a produkciót. Így még azzal együtt is megéri turnézni, hogy a technikát meg a stábot utaztatni kell.
Kántor László szerint azonban az európai nagyvárosok is korrektül viszonyulnak a filmes stábokhoz. Nem is kell messzire menni: Bécsben például felettébb egyszerű ügyintézéssel lehet ingyenengedélyhez jutni, sőt létrehoztak egy alapot, amelynek segítségével még támogatást is tudnak nyújtani a produkcióknak. Ennek egyetlen feltétele, hogy helyben kell elkölteni a pénzt. Hasonló a helyzet Grazban, sőt Franciaországban és Spanyolországban is ilyesféle tapasztalataik voltak.
A budapesti közterület-foglalási mizéria következtében sok magyar produkció nem engedheti meg magának, hogy túl hosszú ideig forgasson a fővárosban. Voltak olyan stábok, amelyek nekifogtak engedély nélkül, mert úgy találták, a büntetés "kifizetődőbb", mint a szabályszerű utánajárás. Sokak szerint lehet éjjel is próbálkozni, amikor még a közterület-felügyelők is alszanak. A kiskapu pedig az úgynevezett gerillamódszer: ha nem teszem le a kamerát statívra (állványra), és nem zárom le az utcát, akkor az nem feltétlenül engedélyköteles - mondhatjuk, ha jön az ellenőr.
- Ez a módszer magyar filmeknél még működhet, de egy külföldi koprodukció esetén már nem. A partnereknek képtelenség ezt a szituációt elmagyarázni, egyszerűen nem értik meg - teszi hozzá Sipos László producer. Ez pedig egyre nehezebb helyzetbe sodorja a külföldi bérmunkákat, mert Magyarország nem épp a legvonzóbb színben tűnik fel a külföldi producerek szemében. Még Steven Spielberg is kiborult, amikor meglátta, mennyibe is került, hogy Magyarországon forgatta a München című drámáját. Erről annak idején a lapunknak adott interjújában is beszélt.
A helyzetet néhány évvel ezelőtt próbálta rendezni a Magyar Producerek Szövetsége: tárgyaltak Schiffer János akkori főpolgármester-helyettessel, aki összehívta a főváros összes kerületének vezetőjét. A tervek szerint egyablakos megoldás formájában egy iroda kezelte volna az összes területfoglalást, egységes tarifával, a befolyt összegen pedig egyenlően osztoztak volna. De ez a megoldás nyilvánvalóan nem tetszett a filmesek által gyakrabban "használt" kerületek politikusainak. Így maradt a káosz, amelyen egyre nehezebb úrrá lenni.
