- Az ingadozás, a habozás izgatott. Sokan persze mindent eldöntve vágtak neki, sokak azonban az utolsó pillanatig bizonytalanok voltak. Vagy miután "dobbantottak", pár évvel később meggondolták magukat, és visszajöttek. Úgy, mint az unokatestvérem, aki anno Budapestről taxival ment az osztrák határig - mondta az Adam und Evelynről a Népszabadságnak adott interjújában a magyarul is megjelent sikerkönyvek (Új életek, A boldogság 33 pillanata, a Szimpla sztorik) szerzője.

A nemrég megjelent, a kritikusok által méltatott regényhez az ötletet Bacsó Péter adta. A filmrendező szerette volna a kortárs német irodalom elismert alakját forgatókönyvírónak megnyerni. Bacsó vígjátékot tervezett forgatni egy keletnémet szabó és felesége kalandos, 1989-es magyarországi nyaráról, a filmest erősen megragadta az akkor tömegesen sorsukra hagyott Trabantok és Wartburgok képe.

Az együttműködésből végül nem lett semmi, Schulze pedig félretette a Bacsó által kitalált keletnémet szabó sztoriját. Majd jött kiadója megkeresése, a Berliner Verlag mítoszsorozatához kért anyagot. A Berlinben élő, 45 éves író ekkor vette elő Adam és Evelyn történetét, mert úgy érezte, kalandos hányattatásaik, többször próbára tett szerelmük kísértetiesen hasonlít a bibliai emberpár paradicsomi kiűzetésére.

Schulze most is fontosnak tartja hangsúlyozni, ebben a könyvében sem akart idilli képet festeni az egykori NDK-ról. A rendkívül korlátozott szabadságba azonban sajátos "magánparadicsomok" is belefértek. Így Adamé is, aki vidéki női szabóként a legcsúnyább ügyfelét is képes széppé varázsolni. S miután a házát felkereső vendégkörben magas beosztású funkcionáriusok - a szabósági kanapén boldoggá tett - feleségei szintén előfordulnak, így a szivarozásnak és a fotózásnak hódoló kisiparos számos privilégiumot megengedhet magának.

A jelentős részben Magyarországon játszódó könyvben felbukkan a Badacsony környékén élő Angyal család. A keletnémeteket mindenben segítő família élete csak látszólag felhőtlen: ahogy közeledik a határnyitás, úgy derül ki, hogy 1956 tragédiája súlyos sebeket ejtett a házaspáron.

A könyv kedvéért tavaly pár napos Balaton-felvidéki túrát tevő Schulze folyamatosan beszélteti az Adam und Evelyn szereplőit. Mint mondta, nem akart egyes szám első személyben írni, különben is nehéz volt visszakatapultálni magát a majd húsz évvel ezelőttre. Úgy érzi, a párbeszédes formával sokkal erőteljesebben tudta kifejezni a feszültséget, a tépelődést, az abszurd vagy éppen komikus helyzeteket.

Németországban nincs még egy olyan kortárs író, akit enynyire foglalkoztatna a Wendezeit, a rendszerváltozás korszaka. Az önmagát nagy Magyarország-kedvelőnek nevező Schulze szerint 1989-1990 nem csak a német történelem fontos dátuma. Ekkor kezdődött a globalizáció, a létező szocializmussal, benne Adam ismeretlenek által feldúlt-kifosztott "magánparadicsomával" együtt ekkor tűnt el a "régi Nyugat" is. Ami után a néhai NDK-ban annyian vágyakoztak.

Ingo Schulze Magyarország-kedvelőnek vallja magát