Az értékelhető válaszokból az derült ki, hogy a XIX. századi festők visznek el minden érmet. Munkácsy Mihályt a válaszadók 35 százalékos sorolta az első helyre. A képzeletbeli dobogóra Szinyei Merse Pál és Csontváry Kosztka Tivadar fért még fel, közel azonos, 13, illetve 12 százalékos említéssel. A többi említett alkotók esetében a XIX. századi és a XX. századelő piktúrájának képviselői kerülnek ki győztesen, mint például Rippl-Rónai József, Paál László, vagy Székely Bertalan. Más kategóriát képviselhetnek olyan művészek, mint Szász Endre, Vasarely, tegyük hozzá, a maguk két-két százalékos kedveltségével. Figyelemre méltó, hogy az egyszázalékos említési arányt egyetlen kortárs magyar művész sem érte el.

Az okok nyilván sokfélék lehetnek, a képzőművészetet kedvelők korcsoportos megoszlásától kezdve egészen addig, hogy melyik klasszikusnak volt az elmúlt években nagy kiállítása, és ennek híre milyen intenzitással volt jelen a hazai médiában. Az életkor, mint magyarázó tényező abból is kitűnik, hogy a 33 év alattiak 58 százalékának nem volt mondanivalója a kérdésre, míg az 50 és 65 év közöttiek esetében ez a negatív arány 45 százalékra csökken. (Persze ez is döbbenetesen magas.) Még inkább döntő az iskolai végzettség. A nyolc általánosnál nem magasabb végzettségűek háromnegyede elutasította a kérdés megválaszolását. A diplomások esetében viszont lényegében ugyanilyen arányban voltak hajlandók és képesek a válaszadásra. Míg a diplomások 97 százaléka, addig az alacsony iskolai végzettségűek közül mindössze 16 százalék volt az, aki az előbb említetteken kívül meg tudott nevezni "kedvelt" magyar festőt. Mint majd minden művészet esetében, a nők válasza most is nagyobb arányban volt értékelhető, mint a férfiaké, miközben a két nem között a gyakoriságon túl semmilyen "ízlésbeli" különbség nem fedezhető fel.