Sőt, szerinte ha valaki ilyen elismerésben részesül, az gyakran azt jelenti, hogy nem szeretnék, ha további művekkel jelentkezne. Januárban a Magyar Filmkritikusok Szövetségének megemlékezése, most meg a CineFest elismerése: ez már kapásból két életműdíj. "Ez több mint figyelmeztetés" - tette hozzá. Kár lenne, ha a díjak valóban ezt jelentenék. A rendező 1994-ben készült A lépcső című dokumentumfilmje például most is nagyot szólt: egy ember kitartó küzdelme változatlanul érzékeny téma.

Miskolc városa szemmel láthatóan foggal-körömmel küzd a kultúráért. A CineFest fejlődése - a már befutott operafesztivált nem is említve - számos más városi eseményre és hagyományra is ráirányítja a figyelmet. Tavaly például a Hollywoodban forgatókönyvíróként jelentős karriert befutó, miskolci születésű Emeric Pressburgernek avattak emléktáblát, az idén már egy egész napos workshopot szenteltek azoknak a magyaroknak, akik történelmet írtak Hollywoodban.

A nevek nagysága és a téma kimeríthetetlensége miatt a konferencia nagyon hamar anekdotákkal teletűzdelt filmtörténeti mesterkurzussá fajult, amely meghökkentően sok érdeklődőt vonzott. A jelek szerint Hollywood olyan erős varázsszó, hogy még egy szakmai rendezvényen is képes telt házat produkálni. A program legerősebb része a Sólyom András-Báron György páros dokumentumfilmje és a vetítést követő előadása volt az amerikai film egyik legizgalmasabb és legrejtélyesebb életű rendezőjéről, André de Tothról. Azaz Tóth Endréről, aki öt magyar filmet rendezett, mielőtt megkereste volna Korda Sándort és karriert futott volna be a tengerentúlon. Ennek ismeretében több mint szomorú: amerikai filmjei szinte hozzáférhetetlenek Magyarországon.

A szakmai vitákon túl a fesztivál történetének legjobb versenyprogramját is sikerült felmutatniuk az idén a szervezőknek - talán ezért is osztottak ki az egészségesnél valamivel több díjat. A magyar hagyományok szerint hosszúra nyúlt díjkiosztó tartalmazott néhány hangulatot oldó, commedia dell'arte jelenetet. A legnépszerűbb elismerés a helyi kocsonyafesztivál főszervezője által adott óriásbéka volt, amellyel még VIP-meghívást is járt a jövőre megrendezendő eseményre Simonyi Balázsnak, az Originál láger című etűd rendezőjének. Népszerű volt Nemes Gyulának, a Letűnt világ című dokumentumfilm rendezőjének a fellépése is, aki a Kodak különdíjának (ez filmnyersanyagot jelent) átvételekor megnyugtatta a jelenlévőket, hogy most már marad pénze élelmiszerre. A kitüntetett filmet ugyanis saját erőből finanszírozta kilenc évet át.

De a CineFest lényegét mégsem ők, hanem a zsűri elnöke, Emma Davie fogalmazta meg. Szavai szerint olyan fesztivállal van dolgunk, ahol meg lehet lepődni kvázi ismeretlenek lenyűgöző művei láttán.

Kérdés azonban, hogy az épp befutott rendezvénynek hogyan alakul a jövője, ugyanis a tervek szerint az önkormányzat november elsején bezárja a fő helyszínt, a Kossuth artmozit - ez lesz az első komoly múlttal rendelkező, a rendszerváltást is túlélő patinás filmszínház, amely becsukja a kapuit. A mozi, a nézőszám idei drasztikus visszaesése miatt komoly anyagi válságba került, az óriási terem és a terek kifűtése már képtelenség. Ráadásul az ingatlan tulajdonosi háttere is bonyolult: az emeleten lévő mozi a városé, míg a földszinti tér az egykor szállodaként üzemelő épület tulajdonosáé. Így marad a két artteremmel felszerelt Művészetek Háza, amelynek koncertterme minden bizonnyal a jövőben filmes szerepet is kap majd.

Jövőre már nem lesz buli a Kossuth artmoziban