A texasi nagyváros zenei életét kár lenne kézlegyintéssel elintézni, volt már itt fő-zeneigazgató Doráti Antal és Solti György is, most a Hágából érkezett Jaap van Zwedené a poszt. A zenekar a kórussal és biztosítékként 120 millió dolláros alapítvánnyal az amerikai délnyugat legjelentősebb előadó-művészi együttesének tekinti magát.

A címében a fenti dátumot rögzítő, hetvenperces oratórium a szintén texasi Lyndon
B. Johnson elnöknek állít emléket, aki idén száz éve született. Az ő egyetlen napját rögzíti a librettó. 1964. augusztus 4-én közölte az amerikaiakkal, hogy a Tonkini-öbölben végrehajtott észak-vietnami provokációra válaszul országa háborút indít. És ugyanezen a napon Mississippiben megtalálják három meggyilkolt polgárjogi aktivista holttestét - a szálak a Ku- Klux-Klanhoz vezetnek majd. A merénylet nyomán megerősödött Johnson programjának támogatottsága a déli feketék emancipációjának megteremtésére. A darabban felismerni a We shall overcome, a polgárjogi mozgalom himnuszának taktusait.

Irak? Barack Obama? Tömény lenne az aktuálpolitikai utalás? A szerzők ezt nem szeretnék, bár tisztában vannak a párhuzamokkal. - Egyáltalán nem akarom, hogy ez a jelenről tett megnyilatkozásnak tűnjék, hiszen annyira a múltról szól - mondja Steven Stucky, a zeneszerző. Az igencsak népszerű komponista Rapszódiáit a dallasi premierrel egy napon mutatják be a New York-i Filharmonikusok - ő azonban Texasban lesz jelen. A négy énekes közül ketten (szoprán, mezzoszoprán) egy-egy mississippi áldozat édesanyját jelenítik meg, a tenor Robert McNamara védelmi miniszternek, a bariton az elnöknek, LBJ-nek kölcsönzi a hangját. A kritikusok egy része előre fanyalog, erőltetettnek tartva Gene Scheer librettójában két, történetesen egy napon bekövetkezett esemény ilyen erős összekapcsolását. (Ráadásul, mint ma már tudjuk, a tonkini támadás manipulált hírszerzési forrás szülötte, idejét tekintve is.) Ezzel együtt nem ismeretlen manapság Amerikában a politórium: Steve Reich tavalyelőtt a The Wall Street Journal Pakisztánban meggyilkolt riporterének, az amerikai Daniel Pearlnek állít emléket a Dániel-variációkban.