Ruhák és rajzok
Fotókon nézem Schäffer Judit terveit és elkészült jelmezeit. A kész ruhák gyönyörűek, aprólékos gonddal varrták őket, a képeken olyan részletekről árulkodnak, amelyeket a színházi néző bizonyára sohasem vesz észre. Amelyek "csak" hozzájárulnak az összbenyomáshoz, az élményhez.
A szabászati babákon feszesen simuló öltözékek pompásak, de üresek. Nincs bennük a színész. Sokszor a terveken sem jelenik meg az, akire az alkotó a kosztümöt kigondolta. Vannak persze kivételek, Tolnay Klári, Sinkovits Imre, Garas Dezső, Agárdy Gábor. A színész azonban ezekről a rajzokról sohasem hiányzik. Sőt sokszor talán még jó is, ha nincs rajta, vagy nem felismerhető.
Ezek a rajzok csak részben vázlatok, csak funkciójukban előmunkálatok. Amúgy önálló kompozíciók. Ezek a lapok meg vannak csinálva, ki vannak gondolva. Könnyű kézzel és ahhoz illő fürge szellemmel vannak odavetve, de talán csak látszólag. Vagy ha igen, akkor nagyon biztos a kéz, a szem, az elme, amely papírra tette őket. Ezek a könnyed, elegáns, színes rajzok nem puszta javallatok a ruhákra, hanem vélemények a darabról, a szereplőkről. Álmok a színházról. A tervező vágyai, melyek aztán az előadásokban vagy megvalósultak, vagy sem.
Schäffer Judit lekéste a grafikus szakot, ezért kezdett 1949-ben jelmeztervezést tanulni az iparművészeti főiskolán, mégpedig Nagyajtay Teréztől. 1954-ben a Vígszínházban (amelyet akkoriban néhány évig a Magyar Néphadsereg Színházának neveztek) ösztöndíjasként kezdte pályáját, 1956-tól tíz éven át a József Attila Színházban dolgozott, azután a Nemzetiben már vezető tervezőként. 1987-től 1991-ig az Operaház, majd a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 1997 óta ismét a Nemzeti (illetve 2002-től a Magyar Színház) számára készítette terveit. És természetesen nemcsak színházi előadások, de filmek és tévéjátékok szereplőit is öltöztette, a hatvanas években pedig tanította is szakmáját.
Schäffer Judittól ma délután kettőkor vesznek búcsút a Nemzeti sírkert szóróparcellájában. (Z. L.)