- Véletlenek sorozatának köszönhetjük, hogy ismert, kedvelt zenekar lettünk, pedig kívülről úgy tűnhet, az egész jól megtervezett, profin végrehajtott marketingakció volt - mondja a húszas éveit taposó frontember, aki azt mondja magáról, "világegyetemista végzettségű". Néhány éve a tatabányai főiskolán tanárával, Fűrész Gáborral döntöttek úgy, lemezt készítenek. Kreáltak egy honlapot, amelyen ott volt minden ötletük - ahogy Kardos-Horváth János mondja, létrehoztak maguknak egy kis játszóteret. A dalokat házibulikon tesztelték titokban: úgy tapasztalták, tetszett az a fajta görbe tükör, amelyet felmutattak. Merthogy kiveséztek mindent és mindenkit a mohóságtól a globalizmusig.

- Az első koncerteket ellenszolgáltatás nélkül adtuk, így nehezen találtunk zenészeket. Egy idő után beláttuk, hogy ha működni akarunk, kénytelenek vagyunk bizonyos szintig beszállni a popbiznisznek nevezett technikai sportba - mondja az énekes. Gerillaakciókkal, matricák ragasztgatásával reklámozták magukat, internetes fórumokon terjedt a hírük. Gondolkodtak ugyan lemez megjelentetésében, mert akkor még azt hitték, feltétlenül szükséges, de miután sehol sem álltak szóba velük, inkább minden dalukat feltették a világhálóra, ingyen. Sőt előfordult, hogy a koncertjegy mellé a rajongók megkapták a zenét is, házilag gyártott CD-n.

Hamar kiderült, hogy a megfelelő hangszerek, a technikai felszerelés egy kisebb vagyonba kerül, nekik viszont nem volt pénzük. Hallották, hogy ez a típusú független média Berlinben már vagy húsz éve közösségi kulturális finanszírozással működik: ötleteiket megmutatják az érdeklődőknek, és azt kérik, ha tetszik, adjanak pénzt a kidolgozásukra. Aztán az így, önkéntes alapon megszületett dalokat a támogatók ingyen megkapják. A Kaukázus is kapott már kisebb-nagyobb összegeket rajongóktól, és lehet, hogy a következő lemezt hasonló konstrukcióban készítik majd el.

Merthogy közben elindult a zenekar szekere: többször játszottak a Hiperkarma előzenekaraként, Teszko című dalukat pedig adni kezdte a Petőfi rádió. Így alig látszanak ki a hazai és a környező országokban rendezett koncertekből, közönségük az elmúlt egy évben megtízszereződött. - Ez félelmetes. Sokkal nagyobb az esélye, hogy ha mondok valamit a színpadon, azt valaki komolyan veszi - mondja az énekes, aki 2005-ben egy interjúban azt mondta: öt év múlva nem lesz Kaukázus. Ma is tartja magát ehhez. Szerinte két év múlva elérik azt a szintet, ahonnan már csak a csúcszenekari státusba lehetne továbblépni, ebbe azonban nem feltétlenül érdemes belemenni.

De a Kaukázus-szellemiséget nem hagyják megszűnni: azt tervezik, hogy keresnek egy nyilvános helyszínt, ahol a zenekar körül már ma is létező kreatív műhely tovább dolgozhat. Például olyan dolgokon, mint a már megjelent verslemezük: a rajongóik által a honlapjukra beírt költeményekből kiválasztottak néhányat, amelyeket aztán Ónodi Eszter és Rába Roland olvasott fel.

Siker - véletlenül