Függő függetlenek
A rendszerváltás óta eltelt majd húsz év változását a színház területén is figyelembe kell venni - írja Hudi László, és ebben, akárcsak korábbi, a Nemzeti Színház igazgatói posztjára írott pályázatában nyitott, kommunikatív intézmények és társulatok létrehozását sürgeti. A nemzetközi gyakorlatot követve: a repertoárrendszerre épülő teátrumok mellé jóval több befogadó műhelyt, színházat, fesztivált látna szívesen, amely részt venne a független produkciók "gyártásában", befogadásában, továbbá a kapcsolattartásban a közönséggel.
Mindezek előtt meg kellene teremteni az autonóm társulatépítés lehetőségét, sőt az államilag-önkormányzatilag garantált státussal rendelkező intézmények működését is jó lenne új tartalommal megtölteni.
Táblázatokkal illusztrálja érveit, miért lenne szükség arra, hogy az államilag dotált teátrumok össztámogatásának tíz százalékát a függetlenek kapják meg. (Erről már többször is tárgyaltak az előadó-művészeti törvény tervezetének szövegezésekor.) - Tévedés ne essék - teszi hozzá Hudi -, ez a nagyjából kétmilliárd forint csak a jelenlegi deficit megszüntetését hozná.
De miben is tér el a kőszínház a független társulattól? Az előbbi állami vagy önkormányzati fenntartóval büszkélkedhet, az utóbbi pályázatoktól függ. Az FSZSZ elnöke szerint a függetlenek a kortárs, sajátos művészeti kifejezést állítják középpontba, a minőségbiztosítást a pályázati kuratóriumok garantálják. A kőszínházak többsége a kulturális szolgáltatást tartja szem előtt. (Az első ilyen országos analízis a független szféra 2007-es közérdekű adatai és a költségvetési teátrumok legfrissebb, 2006-os statisztikája alapján készült.)
A szabad színházak közül a 2008-as működési pályázatra 144-en adták be elképzeléseiket, ehhez jön az önálló soron szereplő Krétakör Színház. Pont harminccal többen vannak, mint az állami-önkormányzati teátrumok. A 2008-as pályázaton negyvennyolc társulatot utasítottak el a kurátorok. Érdekes megfigyelni a függetlenek területmegoszlását. A pályázók 27,66 százaléka vidéki együttes, a támogatottaknak valamivel több mint harminc százaléka. A finanszírozott, független befogadó intézményekből egyetlenegy található a fővároson kívül; ez a vidéki nézők kulturális elzártságát eredményezi.
Nézzük, miből "főznek" a társulatok! A 2007-es kerethez képest 17,36 százalékkal nőtt a működésre osztott független keret, ez az idén 676 millió forintot jelent. (A növekedés főként a Krétakör és a drámai neveléssel foglalkozó szervezetek idei egyedi finanszírozásából adódik. És meglepő módon: ezeket az összegeket nem vonták el a működési keretből.) Mennyit is kaptak 2006-ban a struktúrán belüli kőszínházak az államtól és az önkormányzatoktól? Majdnem 26 milliárd forintot. Nem állítja Hudi, hogy ugyanekkora öszszeget kellene költeni a függetlenekre is, hisz nekik általában nem kell épületet és bő társulatot fenntartaniuk, de azért belátható: elengedhetetlen az egészségesebb egyensúly. A támogatott, függetlenek szervezetenként majd' hétmillió forintot, míg a kőszínházak játszóhelyenként nagyjából 225 milliót kapnak.
Az összes független a költségvetési színházak nézőszámának harmadát produkálja, a támogatottak is több mint 15 százalékot teljesítenek. Ehhez a "nagyoknak" 26 milliárd áll rendelkezésükre, az újítóknak ennek töredéke.
A számok sűrűjében találtunk még egy figyelemre méltó mutatót. Míg az állami-önkormányzati intézményben játszóhelyenként hetvenen dolgoznak, addig az összes függetlent nézve egy társulatnál tizenhárman, a támogatottak mezőnyében pedig nyolcan. Költséghatékonyság vagy pénztelenség? És ami a legmegdöbbentőbb, 2007-ben egy professzionális munkát végző, független művész a kőszínházas kollégák fizetésének átlagosan 20 százalékát vihette haza - havi 30 ezer és 47 ezer forint közötti összeget, a minimálbérnél is kevesebbet.
A kulturális kormányzat óvatos becslések szerint is másfélszeresére akarja emelni a független színházak, táncszínházak és befogadó teátrumok működési pályázatának keretösszegét, azaz az eddigi 551 millió forintot - tudtuk meg az Oktatási és Kulturális Minisztérium sajtóirodájától. Ezzel nagyjából a teljes kőszínházi finanszírozás tíz százalékát érhetik el a struktúrán kívüliek. Hudiékkal ellentétben, a minisztériumban csak a központi büdzséből kapott 11 milliárd forinttal kalkulálnak, és nem számítják bele a tárcaszínházak támogatását sem. A keretösszeg emelését nyilván nagyban befolyásolja majd a jövő évre szóló költségvetési törvény.
