Lezárt életmű
Vagyis nem mást, mint hollywoodi történetet, csak nem cowboynak, főnökei tiltása ellenére akciózó rendőrnek, tiszta szívű, jogát kereső polgárnak szurkol az olvasó, hanem a párt igazát magáévá tevő, jellemfejlődő munkásért szorít.
De ki az, aki megszeretné az idős és a fiatal Hábetler Jánost vagy Pék Máriát meg a többieket? Ki akarna azonosulni velük? Egyáltalán ki érti, ahogy élnek, ki érti, mit miért cselekednek?
Éppen elég, hogy rájuk ismerünk.
Fejes egy könyvet ígért, amellyel megmagyarázza, miért ölte meg valaki a saját sógorát. Elolvassuk, és megértjük belőle a világot. Megértjük Magyarországot, megértjük Budapestet. Csak a gyilkosság indítékát nem fogjuk megérteni soha.
Mondom, modern regény.
Pályája alapján - volt szabóinas, vasesztergályos, segédmunkás - kijelenthetjük, autodidakta munkás alkotása. Lehet, de olyané, aki ismerte Camus-t és magáévá tette Gelléri "tündéri realizmusát".
Most, ahogy szokás visszagondolni a "kommunizmusra", hihetetlen, hogy akkor megjelenhetett. Nemcsak az áll meg, ahogy a Horthy-korról, a Rákosi-éráról beszél, hanem az is, amit hat évvel a forradalom után ötvenhatról ír. S milyen zavarba ejtő Vonó Ignác, aki szerelmét annak köszönheti, hogy lecsúszott földbirtokosnak hazudja magát. Jön október, ami esélyt adna, hogy visszakapja, ha létezne a vagyon. Boldogsága múlik azon, hogy a bejövő szovjet tankok nyomán továbbjátszhassa szerepét.
A nyolcvanas évek végén - többek között a Kéktiszta szerelem, a Mocorgó, A jó estét nyár, jó estét szerelem, a Cserepes Margit házassága után - Fejes maga zárta le pályáját. Néhány tucat tárcája megjelent még a Népszabadságban - de milyenek! -, érdemes elolvasni őket a Lemaradt angyalok című kötetben -, azután kilencvenötben egy válogatás (Szabadlábon), azóta, azt hiszem, semmi már.
Mondják, emlékeznek még A hazudós főhősére? Aki hazudott, ha kérve kérték, és mivel régóta nem hallottak felőle, azt gondolják róla, hogy már nem is él. Fejes sem ír. Elmesélte, amit tudott és akart. De remélheti, hogy aki egyszer meghallgatta őt, továbbadja "hazugságait" a gyerekeknek. Köztük pedig mindig lesz néhány, aki boldogan fogadja.
