- Az amatőr, azaz öntevékeny, nem hivatásos színház a rendszerváltás után elvesztette azt a funkcióját, amely a hatvanas-hetvenes években még fontos volt - mondja a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke, Nagy András László. Ma már nincs szükség politikai tabudöntögetésre, de a műfaj fennmaradt - a zene mellett - mint az önkifejezés legelterjedtebb eszköze.

Amit mindenképpen említeni kell: az elmúlt tizenöt évben óriási áttörést ért el a diákszínjátszás. Az oktatásban is elismerik a drámapedagógiát, egyre több a középiskolai drámatagozatos osztály, sőt a dráma választható érettségi tantárgy lett. Így tömegesen lépnek ki a középiskolából a "színházilag" tájékozott, szakmailag felkészült fiatalok.

Egyre nagyobb számban akadnak viszont települések, amelyek nem képesek kultúrát vásárolni: nincs önálló színházuk és pénzük sem a profi produkciók befogadására. De ahelyett, hogy megelégednének a konzervkultúrával, a tévével, a DVD-kkel, társulatot szerveznek. Egy-egy produkcióból harmincas-negyvenes széria is előfordul, néhány társulat még bérletet is hirdet.

Az elnök szerint ahogy felpuhul a határvonal a hivatalos struktúrán belüli és kívüli színházak között, úgy kezd elmosódni az alternatívok és az amatőrök között is. Például a budakeszi Kompánia Társu-
lat gyermekszínjátszókörként kezdte az akkori napközis tanár, Lukács László vezetésével, majd diák-, egyetemi, végül alternatív színtársulatként folytatta. Ma a Szkéné Színházban játszanak, de sorra nyerik az amatőrök legrangosabb fesztiváljait is.

Mit tehet 144 tagjáért a Magyar Szín-Játékos Szövetség? Először is: kidolgozott egy minősítési rendszert. Nem kötelező kérni a minősítést, de a szakmai elismerés segítség lehet a pályázatoknál. Noha az arany fokozatú társulatok sem hemperegnek a pénzben, léteznek, és a legszükségesebb dolgokat előteremtik. Önerőből vagy a helyi önkormányzatok csekély támogatásából. És itt megint oda lyukadunk ki: ezek a nagyobb szériákat produkáló csapatok sok helyen a közönség első számú kiszolgálói. Ráadásul ma már nemcsak húszperces etűdöket hoznak létre, hanem egész estés előadásokat - díszlettel, jelmezzel, hosszú próbaidőszakkal.

A minősítésen túl a szövetség rendezvényeket, azaz fesztiválokat is szervez. Az igényt jelzi, hogy mindegyikre jelentkezik vagy húsz-huszonöt társulat. Az elnök sajnálja, hogy nem tudnak képzést indítani, erre nincs ugyanis állami támogatás. Jelen körülmények között ez minimum 150-200 ezer forint önköltséget jelentene, amit kevesen engedhetnek meg maguknak.

Egyébként minden magyarul játszó csapat a szövetség tagja lehet a határon belül és kívül. A vasárnapi Szín-Játékosok napján az Örkény Színházban bemutatkoznak az idei határon túli fesztiválgyőztesek is, például a pozsonyi HomoDram Társulat. A Feszt-Fest című bemutatósorozat előtt tisztújító közgyűlést tartanak. Hogy maradna-e elnök Nagy András László? Erre a kérdésre azt feleli: nem biztos, hogy újabb három évet kitöltene. Jó pár munkába belekezdett, a befejezéshez kellene még vagy másfél-két év. Ebben benne van - többek között - a SZAFT társulat megalapítása. Amely befogadna mindenkit, aki dráma tagozatos volt, színészképző iskolába járt, de nem talál társulatot - és foglalkoztatná a csoportjukat vesztett, ám bizonyítottan tehetséges rendezőket is.

Az elnök ugyanakkor arra is törekszik, hogy bekerüljenek a most készülő előadó-művészeti törvénybe. Ez nem könnyű, mert a hivatásosok a művészeti szférához tartoznak, az öntevékenyek pedig a közművelődéshez. Talán abba a pontba foglalhatnák bele őket, amely szerint a mecénások és a szponzorok a támogatást leírhatják az adójukból. Azt remélik: ha a szövegbe bekerülnek a jogi személyként működő amatőr társulatok, az már olyan, mintha legalább az ajtórésbe betették volna a lábukat.