Aquincum - mondhatni - két nagyobb egységből, egy katonai és egy polgári részből állt, legalábbis akkor, amikor a II. és III. század fordulóján elérte legnagyobb kiterjedését. A polgárváros helyezkedett el északabbra, s ennek a falai láthatóak a mai aquincumi romkertben. Tőle körülbelül két kilométerre délre feküdt a körbekerített légiótábor, s körülötte a katonák hozzátartozói által lakott katonaváros - vagy más néven táborváros, melyet külön egységként is szoktak emlegetni. Ez a szabályos elrendezésű katonai barakktábor a mai Flórián tér helyén feküdt, s az Árpád híd budai lehajtója alatt ma is láthatóak egykori kapujának és fürdőjének maradványai.

Valamikor a két városrészt hosszú, kőből épült és magas lábakon álló vízvezeték kötötte össze, amely a mai Rómaifürdő területéről indult, s a polgárvárost átszelve (azt két részre vágva) haladt egészen a katonai táborig. Szerencsére ebből is látható néhány részlet a Szentendrei út mentén. A mai út szinte pontosan a hajdani vízvezeték mellett futó római út vonalát követi, s ugyanúgy átszeli a polgárváros területét, mint egykor az aquaeductus.

Aki Aquincumot akarja látni, az természetesen a ma is így nevezett busz- vagy HÉV-megállónál száll le, s be is léphet az Aquincumi Múzeum szabadtéri romkertjébe, ahol tehát csak a polgárváros egy részének maradványait járhatja körbe. Többek közt láthatja a fürdők romjait (melyekből csak a városfalakon belül öt is volt), az iparosműhelyek, a szentélyek, a piac és a fórum melletti középületek alapfalait. A térdig érő romokba egy trükkös távcső, a 2005 óta alkalmazott kronoszkóp is segít belelátni, beleképzelni az egykor volt épületek tömegét. E ma látható romterület a becslések szerint csupán harmadát, negyedét mutatja be Aquincum egykori, fallal övezett polgárvárosának: az aquaeductustól keletre fekvő részt, s ebből is csak egy darabot.

A polgárváros nyugati fele pedig - tehát amely a vízvezetéktől nyugatra fekszik - szinte máig ismeretlenül pihen a föld alatt. Bár az említett mozaik épp e terület sarkán bukkan elő nyáron. Összegezve tehát: a polgárvárosnak ma csak a középső sávja látható a romkertben. Feltárták továbbá a falain kívül állt amfiteátrumot is, amely látogatható.

Jóval kevesebb látszik a hajdani légiótáborból és a falai köré települt katonaváros házaiból. Mint említettük, a Flórián tér környékén, az Árpád híd budai lehajtója alatt érzékelhető valamennyire a tábor nyoma, látható a déli és keleti kapujának alapfala és legfőbb látványossága, a légió fürdőjének maradványa. Körülbelül ennyi. A tábor falain kívül állt építmények közül legszembetűnőbb talán a Nagyszombat utca és a Lajos utca találkozásánál lévő katonai amfiteátrum, amely méretét tekintve a Római Birodalomból ismert nyolcvan amfiteátrum közül az első harminc között található. Ellipszis alakú küzdőtere nagyobb a római Colosseuménál: kilencven méter hosszú és hatvanhat méter széles. Tizenháromezer nézőt volt képes befogadni. Ez is szabadon látogatható, ma kedvelt kutyasétáltató hely.

A katonavárosra ráépült a mai Budapest, ezért is látható belőle jóval kevesebb, mint a polgárvárosból, amely nagyrészt ma is szabad terület. A régi katonavárosi házak nyomai főleg akkor kerülnek elő, ha Óbudán egy házat lebontanak és a terület kutathatóvá válik. Évente körülbelül húsz-harminc helyen folytatnak - főleg építkezések előtti leletmentő - ásatást a régi Aquincum területén. Ha olyasmi kerül elő, meg is őrzik, például az újonnan épülő ház pincéjében bemutathatóvá teszik. Az egyik legismertebb ilyen bemutatás a Pacsirtamező utca 63. szám alatt látható: egy fürdőszobás lakóház maradványa. Ilyen a Meggyfa utca 21.-ben található, mozaikjáról híres "Hercules-villa" is. A mai Bécsi út mentén, a hegyek alján szinte végig temető volt az ókorban, innen tehát szinte mindig sírok kerülnek elő, olykor szenzációs vagy meglepő mellékletekkel. Néhány éve például a Kandó Kálmán Főiskola új épületének helyén találtak egy kocsi temetkezést.

A város közelében, főleg a budai hegyek oldalában villákat építettek a gazdagok - ahogy ma is. Körülbelül negyvennek a helyét ismerik a régészek: a Testvér-hegyen, a Csúcs-hegyen, Mocsáros-dűlőn és másutt, de jelenleg egy sincs bemutatható állapotban. Híres épület a várostól távolabb, a Hajógyári-szigeten viszszatemetve pihenő Hadrianus-palota, vagyis a helytartói palota, melynek bemutatására az 1950-es években történt feltárása óta nem jutott elég pénz.

A XIX. század vége óta az óbudai építkezések előtt mindig történt feltárás, s így mindig kiegészült az Aquincumról való tudás egy pici részlettel. Ilyen új elem volt például tíz éve a Gázgyár területén a római kori rakpart megtalálása (de a város kikötője például még mindig nincs meg). Ezek az itt-ott feltáruló részletek többnyire csak a kutatók térképén vannak bejelölve, akik tulajdonképpen minden új ásatással beilleszthetnek egy darabkát a nagy "Aquincum-
puzzle-ba". Tudásuk alapján néhány éve sikerült megrajzolni Aquincum II-III. századi madártávlati képét, ami a laikusoknak is sokat segít. De azért jó tudni, hogy a kép nagy része csak következtetés. Aquincum teljes területének mindössze negyedére juthatott el eddig a régészásó, s ott sem mindenütt elég mélyre, főleg a régi feltárásoknál.