Régi gyilkosok új köntösben
Vagy hogy Matthai rendőrfelügyelő nyomozása alatt arra figyelt, hogy Dürrenmatt vajon mikor tesz engedményeket a lektűrt kedvelők felé, hogy a gyilkosság története még izgalmasabb legyen. A jó krimi ugyanis nemcsak beszippantja olvasóját, de ugyanazzal a lendülettel elmossa a ponyva és az irodalom közötti képlékeny határokat.
A színvonalas, szórakoztató irodalom helyzete a látszólagos dömping ellenére azonban csak most kezd újra megszilárdulni Magyarországon. Az immár rongyossá olvasott Albatrosz sorozat megszűnése okozta űrt jelenleg két kiadó igyekszik feledtetni: a krimiklub.hu és az Agave. Előbbi főként a keményebb bűnügyi történetek, utóbbi pedig a sci-fi legjobbjait gyűjti össze. Volt honnan viszszakapaszkodni. A rendszerváltás, az állami monopólium megszűnése után az egyre-másra alakuló és megszűnő kiadók követhető koncepció nélkül jelentették meg a műfaj jobb-roszszabb képviselőinek a munkáit.
- Mindenki a szexből és az erőszakból akart meggazdagodni, így tucatszám jelentették meg a biztosnak hitt bestsellereket - magyarázza Heller Gábor, a krimiklub.hu kiadó vezetője. Ha két-három kiadvány nem hozta be a várt hasznot, máris váltottak. A válogatás elve pedig egyszerűbb volt az egyszerűnél: a nyugati könyvlisták éllovasait adták ki igénytelen fordításban, feledhető köntösben, abban bízva, hogy ami a nagyobb piacon bevált, az itthon is beválik. Az igénytelenséget csak fokozta, hogy a krimi mindig is lenézett műfajnak számított a kiadók körében, a gyors, ám szakmailag feledhető siker szinonimájaként szolgált.
- Ma már a letisztulási folyamat végén járunk, sőt itthon a nemzetközi trendet is sikerült megfordítani - magyarázza Csurgó Csaba, az immár ötéves Agave könyvkiadó főszerkesztője. Míg a nemzetközi terepen mind a krimi, mind a sci-fi felhígulása figyelhető meg, addig nálunk egyre inkább a minőség felé fordult az érdeklődés.
A korábbi áldatlan helyzeten kívánt változtatni az eleinte honlappal, majd a mindenki által írható, folytatásos wikikrimivel jelentkező krimiklub.hu. Méghozzá úgy, hogy tavaly őszszel - mintegy az Albatroszt pótolandó - önálló sorozatot indított útjára. Az immár hat kötetnél járó sorozat főként a hard boiled (kemény krimi) stílusnak az elmúlt húsz-huszonöt évben megjelent gyöngyszemeit foglalná csokorba. Ez abban különbözik az Agatha Christie-féle szalonkrimitől, hogy itt nem titkos a gyilkos személye, s a főhős - aki nem minden esetben nyomozó - egy erőszakos, elvadult világban veszi fel a harcot a tisztesség és a társadalmi rend védelmében. Az ebben a szellemben írt regény így társadalomrajz és -bírálat is egyben, miközben - ígéri Heller - merő izgalom.
- Nem csak angolszász szerzőkkel foglalkozunk, hiszen az idén a spanyol Juan Madrid regényét és a francia Jean-Claud Izzo trilógiájának első kötetét jelentetjük meg, majd szétnézünk az egész európai porondon - mondja. S ha úgy alakul, akár kortárs magyar szerzőket is gondoznak majd. Bár ennek most még elég kicsi a valószínűsége, hiszen a mai magyar, színvonalas krimi teljességgel hiánycikk. A befutott írókat, de még a fiatalabbakat sem vonzza túlontúl a műfaj. A bárki által írható, folytatásos internetes krimi is - hiába kezdték profi írók a történet gombolyítását - inkább műkedvelőket vonzott. Pedig abban reménykedtek, hogy a közös projekt akár egy olyan könyvet is életre hívhat, mint annak idején Tar Sándor regényét, a Szürke galambot.
Ami pedig a szerzőket illeti, Heller azzal nyugtatja meg leendő olvasóit, hogy egyszerre szolgálnak fel menü és á la carte szerint. Vagyis az évente megjelenő nyolc-tíz könyv majdhogynem felét állandó házi szerzők (pl. Izzo vagy Elmore Leonard) művei teszik majd ki. Ugyanakkor arra is ügyelnek, hogy mindez az átlagosnál ízlésesebb köntösben jelenjen meg.
- Nem is kevesen panaszkodtak arra, hogy a korábbi szörnyű borítók miatt egyre kínosabb volt elővenni a műfaj könyveit a metrón - magyarázza Csurgó, miért fordít az Agave is különös gondot arra, hogy a sci-fi műfaj klasszikusai igényes külsőben találják meg olvasóikat. Hiszen ők gondozzák a számos amerikai film alapanyagául szolgáló Philip K. Dick, a megkerülhetetlen Ray Bradbury vagy a szépirodalommal kacérkodó Ian Banks életművét. Ez az egyetlen útja, hogy a műfaj nimbusza végre a helyére kerüljön a sokéves hányattatás után.
