Képrejtvény
Újabb Van Gogh-képpel gyarapodott nemrégiben a hollandiai Kröller-Müller Múzeum anélkül, hogy 87 festményük mellé vásároltak volna még egyet. Az 1887-ben készült Füvespark című olajképük alatt a hamburgi fizikai kutatóintézetben egy két évvel korábbi, parasztasszonyt ábrázoló portrét találtak. A fekete-fehér röntgenfelvételnél pontosabb eredményre törekvő szakemberek a tudománytörténetben először vetették be a részecskegyorsító berendezést. A bonyolult fizikai módszer segítségével ugyanis pontosan meghatározhatóvá vált a képet alkotó, fémalapú festékanyagok vegyi összetétele, és teljes részletgazdagsággal rajzolódott ki a kép három rétege: a grafit portrévázlat, annak átdolgozott végleges verziója és a legfelső, tájképet ábrázoló olajréteg.
Nem ez az első eset, hogy megduplázódott egy Van Gogh-kép. Az alkotásait eladni képtelen, földönfutó művész gyakran régi képeire festette rá az újat. Mint a holland múzeum restaurátora, Luuk Struick van der Loeff meséli, becslésük szerint minden ötödik Van Gogh-kép rejt egy másik, a korai korszakból származó munkát. Újrahasznosított vászonnak bizonyult tavaly a bostoni múzeum 1889-es Szakadék című olajfestménye is, amely alatt röntgensugaras átvilágítással megtalálták az elveszettnek hitt Vadnövényzet című tintarajzot.
- A röntgen mindent kimutat anélkül, hogy roncsolná az adott anyagot, ezért régóta használják művészettörténeti vizsgálatokra - mondja az ELTE anyagfizikai tanszékének munkatársa, Ungár Tamás. Ő hat évvel ezelőtt részt vett egy ugyancsak röntgensugarakkal végzett tudományos kutatásban, amelyet a Louvre régészei szerveztek. Akkor az egyiptomi királysírokban talált, több ezer éves női és papi szemfestékek anyagmintáinak analízisével próbáltak többet megtudni az antik kozmetikai eljárásokról.
Nemcsak a párizsi óriásmúzeum föld alatti harmadik szintjén működik röntgengépekkel, részecskegyorsítókkal, laboratóriumokkal felszerelt kutatóbázis, a nagyobb magyar múzeumokban - például a Nemzetiben és a Szépművészetiben - is az ötvenes évek óta dolgoznak hasonló módszerekkel a restaurátorok és a kutatók. Így már számos átfestésre derült fény, a Szépművészeti tulajdonában lévő Goya olajkép, a Korsós lány alatt pazar virágcsendéletre bukkantak, a Nemzeti Galéria Németújvári Madonnája alól pedig egy átfestett korai változaton a hasában kis Jézussal ábrázolt Mária tűnt fel.
- Komoly etikai kérdés, mennyire nyúlhat bele egy, az egyszeri és megismételhetetlensége okán felbecsülhetetlen értékű műalkotásba a restaurátor - szögezi le Fáy András, a Szépművészeti Múzeum szakembere. Ebből gyakran vita is kerekedik. Amikor a hatvanas években a londoni National Gallery Tiziano-képeit megszabadították az utókor által felvitt, sárgás árnyalatú, hamis patinától, az előbukkanó eredeti, szokatlanul harsány színvilág sokkolta a nézőközönséget és a szakmabelieket. Miközben az mutatta a hiteles képet. Mint a restaurátor meséli, mindig jól alátámasztott szakmai érvek alapján szabad feltárni egy korábbi változatot, amennyiben az jelentős művészettörténeti hozadékkal bír.
A Van Gogh-féle Füvespark esete különleges: itt nem a mű készülésével egy időben javított motívumokat lehetett felfedezni, hanem két teljesen különböző alkotásról van szó. A két egyformán értékes alkotást pedig nem lehet egymásról leválasztani. - Ezek az anyagok annyira szervesültek, hogy már képtelenség a felsőt lehámozni anélkül, hogy meg ne sérüljenek - mondja Fáy. Freskóknál előfordul, hogy a restaurátorok gézzel leragasztják az adott képet, és leválasztják a falról, de itt ez nem megy.
- Fontos felfedezés, mert így egyben látható Van Gogh két nagy korszaka. A korai barnás, feketés árnyalatú portré a hollandiai Nuenenből, és a későbbi, erősen impresszionista hatást mutató munka Párizsból - mondja van der Loeff. Hozzáteszi, kollégáival tervezik a múzeum különtermében kiállítani a Füvesparkot, az öregasszony "fantomképével" együtt. Reméli, a többnapos, méregdrága eljárásnak több képüket is alávethetik a későbbiekben. Hátha tovább gyarapodik a gyűjtemény.
