A pakisztáni Mr. 10%
A korrupt ügyleteinek köszönhetően Mr. 10%-ként ismert elnök - a Benazir Bhutto ellen tavaly decemberben elkövetett halálos merénylet után került a párt élére. Miután pártja, a Pakisztáni Néppárt (PPP) megnyerte a februári választásokat, koalíciós partnerével, Navaz Sariffal - aki a '90-es években maga indította el a Zardari elleni vádakat - elérték Musarraf elnök önkéntes lemondását, majd személyes és politikai okokra hivatkozva a koalíció augusztus végén felbomlott. Annak ellenére, hogy a parlamenti választásokon az ellene folyamatban lévő eljárások miatt nem is indulhatott, pártja mégis őt jelölte a köztársasági elnöki pozícióra, amit az erőviszonyoknak köszönhetően meg is nyert.
A gazdag földbirtokos családból származó humoros és jóképű Aszif, a lovaspóló szerelmese, saját diszkójával nyerte el a playboy címet az 1970-es években. Londoni egyetemi tanulmányaira nincs semmi bizonyíték, ami még kétségesebbé teszi elnöki pozícióját, aminek kritériuma az egyetemi végzettség.
Házassága a pakisztáni politikai élet egyik legfontosabb és leggazdagabb családjából származó, Harvardon tanult, karizmatikus Benazir Bhuttóval sokakat meglepett. A vőlegényt Benazir anyja választotta, s tudvalévő, hogy politikai motiváció állt a gyors házasság mögött. Benazir ekkor lépett a politikai élet színterére és Pakisztánban egy egyedülálló nőt kevesebb tisztelet övez, mint azt, akinek családja van. Benazir azt nyilatkozta, hogy az ország érdekei személyes boldogsága előtt állnak és vallási kötelezettségének eleget téve - elfogadja a vőlegény ajánlatát -, akivel csak öt nappal esküvőjük bejelentése előtt találkozott először. Zardari tisztában volt vele, hogy Benazir politikai karrierje mellett háttérbe fog szorulni és függetlensége elfogadását felesége mindig is értékelte. Három gyerekük született, egy fiú és két lány, közülük a legidősebb, Bilawal (19) anyja halála után a Pakisztáni Néppárt elnöke lett. Érdekházasságuk ellenére mindig is kiálltak egymás mellett, amire gyakran szükség volt az őket ért folyamatos támadások miatt.
Csupán három évvel esküvőjük után, 1990-ben Zardarit elítélték, mivel egy üzletember lábára bombát erősített és arra kényszerítette, hogy 800 ezer dollár értékű csekket írjon át a nevére. Első osztályú rabként légkondicionálóval felszerelt külön cellában lakott, két szolga állt rendelkezésére és a legjobb éttermekből rendelte ebédjeit. Benazir második elnökségekor, 1993-ban amnesztiát nyert arra hivatkozva, hogy a vád politikai eredetű volt. Zardari a börtönből egyenest a miniszteri székbe ült, miután felesége környezeti és befektetési miniszterré választotta. Ekkor nyerte el a Mr. 10% címet, mert ennyit kért jutalékként azoktól a cégektől, amelyeknek állami szerződések kizárólagos jogát adta el.
Vádat indítottak ellene svájci, lengyel, spanyol és francia ügyletekkel kapcsolatban is, pénzmosásra, korrupcióra és nepotizmusra hivatkozva. Egy francia repülőgépgyártó cégtől öt százalék jutalékot kapott, miután elintézte, hogy a pakisztáni sugárhajtású harci repülőket mind az ő gépeikre fogják lecserélni. Egy dubai cég tízmillió dollárt helyezett el a számlájára, amiért cserébe kizárólagos jogot kapott Pakisztán aranyimportjára.
Svájci bankokban mosta tisztára a korrupt ügyletekből származó bevételeket, valamint számos külföldi ingatlant vásárolt az illegálisan összegyűjtött pénzből: az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Egyik leghíresebb ügye az angliai Surrey-ben vásárolt 4,35 millió font értékű villa eredete, amiről Benazir - vallomása szerint - semmit sem tudott. Bhutto azt is tagadta, hogy bármit is tudott volna egy svájci bank széfjében elhelyezett, egymillió dollár értékű gyémánt nyakékről, aminek vásárlási célja így családi botrányt váltott ki.
Mindketten végig tagadták a legtöbb ellenük felhozott vádat, hivatkozva arra, hogy azok politikai riválisaik koholmányai. Bűnösségüket nem bizonyították egyik ügyben sem, bár a bíróság függetlensége igencsak megkérdőjelezhető volt. Előző héten pedig az utolsó, még folyamatban lévő svájci pert is eltörölték, valószínűleg azért, mert a felperes nem akart pakisztáni politikai belügyekbe keveredni. Zardari végül is saját sógora, Murtazar Bhutto megölésében való közreműködése vádjával került ismét börtönbe 1996-ban. Benazir öcscse, anyjuk támogatásával új pártot alapított, miután komoly nézeteltérésekbe ütközött nővérével az apjuk által alapított Pakisztáni Néppárt irányításával kapcsolatban. Murtazart Karacsiban lévő házuk előtt lőtték le a rendőrök. Zardari 2004-ben óvadék ellenében kiszabadult, miután Benazir egyezséget kötött Musarraffal. Állítása szerint kínzásokat szenvedett a börtönben, amelyek következményei az amerikai orvos által diagnosztizált sérüléses elmezavar, súlyos depresszió és poszttraumás stressz. Ha mentális problémái valódiak, az alkotmány értelmében nem is indulhatott volna az elnökségért. Valószínűsíthető azonban, hogy az ellene felhozott peres ügyek elkerülése érdekében eltúlozták betegségeit.
2004-től New Yorkban élt önkéntes száműzetésben, majd Musarraf amnesztiájának köszönhetően Benazir után ő is viszszatért Pakisztánba, a parlamenti választások előtt. Két nappal Benazir halála után azt állította, hogy Bhutto végrendeletében őt állítja pártja élére, így fiával együtt a Pakisztáni Néppárt vezetői lettek.
Parlamenti győzelme óta pártja nem sokat tett az ország problémáinak enyhítésére. A gazdasági és biztonsági helyzet egyre romlik, az árak nőnek, a robbantások egyre gyakrabban és egyre több helyen fordulnak elő a tálibok elleni, észak-pakisztáni harcok következményeként. Már az Amerikai Egyesült Államok hadserege is támadást indított pakisztáni területen lévő terrorista csoportok ellen. A jogászoknak csak egy részét állította vissza hivatalába többszörös ígérete ellenére, és nem tudni, hogy csökkenteni fogja-e az elnök hatalmát, akinek - Musarraf alkotmánymódosítása óta - jogában áll feloszlatni a parlamentet, ami ellen annyira harcolt, mielőtt maga lett az elnök.
Személyisége ellentmondásos, ugyanis barátai nagylelkűnek, bátornak és hűségesnek tartják, míg kritikusai szerint semmi jót nem tett, amióta a hatalom közelébe engedték. Szerintük csak Bhutto népszerűségét kihasználva juthatott el idáig és adottságai, tapasztalati sem megfelelőek az elnöki pozícióra. A kormánypárt irányításával és erős elnöki pozíciójával akkora hatalom koncentrálódott személyében, mint demokratikusan megválasztott elnök esetében Zulfikar Bhutto óta soha. Előélete és hírhedt ügyletei miatt sokan megrökönyödve fogadták elnökjelöltségét és nem sok jót várnak tőle. Mindenki tisztában van korruptságával, de a több évtizedes katonai diktatúrák után, a demokratikus intézmények visszaállítása fontosabb a Pakisztáni Néppárt hívei számára, akárki is a megválasztott elnök. Mindenesetre, az biztos, hogy Zardarinak sokat kell tennie ahhoz, hogy lerázza magáról címkéjét, miszerint ő a legkorruptabb pakisztáni. A lehetőség megadatott, meglátjuk élni fog-e vele.
