- Ki akartunk lépni az Országház-Halászbástya-budai Vár alkotta háromszögből, és olyan helyekre vezetni el az érdeklődőket, amelyeket még a pestiek sem ismernek igazán - magyarázza Hajdu. A Unique Budapest iroda mottója így nem is lehetett más, mint az ismert Esterházy-idézet: "nem mindig az a város, amit a bédekkerek hirdetnek". A barátok által kiötlött 25 témából végül nyolc sétát állítottak össze. Ezek kínálata a szecessziós Budapesttől a villák és a paloták világán át a zsidó negyed titkainak megfejtéséig vagy épp a pesti éjszaka felderítéséig ível. Szükség is van a rafinált témavariációkra, mert a főváros építészeti kincseire leginkább az idősebb turistageneráció kíváncsi, s ők is maximum két napot szánnának rá.

- Nincs tengerünk - adja meg a választ Csesznak Zoltán, hogy a fiatalabbak miért nem képviselik magukat nagyobb számban a túrákon. A bölcsészhallgató Csesznak az Andrássy út körüli villák és a retrotúra idegenvezetője. Ez utóbbi a hatvanas évektől elindult viszonylagos jólét, vagyis a legvidámabb barakk és a "Sztálin-barokk" világát, annak nosztalgikus kincseit tárja fel. Például az Irányi utcai játék- és dizájnboltot, ahol régi bakelitekből készítenek női táskát vagy gyümölcsöstálat, de egész csinos kollekció található itt a korabeli pléhjátékokból is: rikító béka, búgócsiga és nagy, CCCP jelzéssel felékesített űrrakéta. A kisautó természetesen csak Wartburg lehet, legfeljebb egy bogárhátú, ezen el is csodálkoznak a külföldiek, hiszen a nyugati matchbox leginkább a Porschét mintázta meg, mint a vágy különös tárgyát. Ugyanígy megnézhetik az Astorián még itt ragadt, retróval és némi posztmodernnel kevert Tisza cipőboltot, ahol felidézhetik, mit is jelenthetett akkoriban a PVC-talpú, magyar Adidas birtoklása. A Szimpla-kertben egy Trabant-kabrióban tölthetnek el kellemes perceket, az Elektrotechnikai Múzeum udvarán pedig a körúti neonok idézhetik fel azt a kort, amikor igazi piaci verseny híján a tévében a tejet mint egészséges életmódot reklámozták, vagy csak ennyi villódzott hosszan az éjszakában: Vásároljon kész ruhát.

Az Erzsébet téri buszpályaudvar kapcsán azt az ellenérzést idézik fel, amit a "majomkodó", a szocreáltól elütő modern épület váltott ki az akkori illetékesekben. Két nagy hibája miatt: hasonlított egyrészt egy imperialista ország gaz városának buszpályaudvarához (Chicago), illetve mert a nagyméretű ablakok túl sok fölösleget és modernitást hoztak a szűkmarkú szocreálhoz képest - majdhogynem el is bontották. A Moszkva tér és a Fény utcai piac után - ahol egy lángossal még közelebb csalogatható a kor - pedig véget is ér a séta. S hogy miként fogadják a turisták ezt a, lassan már a bennszülötteknek is hihetetlen világot? A keletnémet ismerős maró érzéssel a gyomortájékon, a spanyolok és az ausztrálok rácsodálkozó értetlenséggel, miközben az euró hiányát kérik számon az idegenvezetőn.

- Nekik ez olyan, mint egy tudományos-fantasztikus könyv, amelyet most olvashatnak el, élőben - mondja Csesznak. De nem csak a retró népszerű, a top hármat a szecesszió és a villák, paloták vezeti, ezt követi a Kádár-korszakot felelevenítő túra. Az árak hat- és kilencezer forint körül mozognak, egyedül az éjjeli kajaktúra ára borsosabb (16 ezer), de Pest fényei és a Duna csobogása miatt ez is megéri. Azoknak, akik elképzelni sem tudják, miként férhet el egy egész generáció fiatalsága egy pléhbékában. Vagy annak cinkos kacsintásában.

A külföldiek úgy szemlélik a régi neonokat, mintha egy megelevenedő sci-fit néznének Hernád Géza