Az Országos Műszaki Múzeum (OMM) Elektronikai Múzeumának pénteken nyíló kiállítása többek között azért lesz nagyon jó, mert a telekommunikáció evolúciója iránt érdeklődő publikumnak az a része, amelyik nem volt úttörő, itt (sok egyéb mellett) megtudhatja, hogyan is nézett ki élőben az a telefon, amellyel még élvezetes volt futballozni, mert volt teste, súlya, ebből adódóan pedig igen szép ívben repült. Nem beszélve a többi nagyszerű erényéről, például, hogy simán beverte a százas szöget, és nemigen lehetett elhagyni a zsebből, mert azért azt az ember megérzi, ha hirtelen hetven dekával könnyebb lesz.

A tárlat az elmúlt harminc év (mindenkori) menő üzletemberének elektronikus attribútumait rakta sorba, mint afféle korlenyomatokat. Az obzsék királya nyilván a mindig és mindenki által látható, csodálható, irigyelhető telefon, tehát a cucc, amivel megállás nélkül lehet menőzni. A betérő találkozhat a jó öreg féltégla-Nokiákkal, amelyeket a maguk korában, tehát a kilencvenes évek elején többnyire tényleg csak azok engedhettek meg maguknak, akiknek jól ment; vicces a fentről lefelé, kronologikusan dolgozó telefonos tárló, felül még kilóban számoltak, alul már grammokban, isten hozta a XXI. században. Odébb nagy örömmel találkozhattam újra az ún. személyi hívóval, más néven csipogóval, ilyet már csak amerikai sorozatokban látni elfoglalt sebészek gatyájára csípve, talán nem véletlen, hogy itt anynyira nem jött be, három-négy saroknyi távolságot is megtett az ember olykor, hogy találjon egy olyan utcai telefont, amely nem volt szétbarmolva, tehát amelyen visszahívhatta a hívót. De nem talált, tehát nem hívta.

A kiállítás persze nem csak telefonokról szól, tekintve, hogy a Menő Üzletembernek még sok egyéb csudája volt (van). Például számítógépe. Az első teremben valóságos szenzáció fogadja a látogatót, nem más, mint egy Apple Lisa nevű szerkezet, amelyről a tárlat egyik szervezője, Képes Gábor úgy tudja, az egyetlen az országban. Tízezer dollárba került 1983-ban, tehát nem csoda, könnyen elképzelhető, hogy klónozni hozták be. Nem tudni, sikerült-e.

A rendezők szerint a Menő Üzletember szerszámkészletének az autórádió is része, akad tehát ebből is pár. Itt is szépen követhető a törzsfejlődés, amelynek legalsó fokán ezúttal egy hercig, Zsiguli-kompatibilis Videoton-dolgozat áll. Van aztán még diktafon, jó nagy, 1956-ból; kár, hogy ezt nálunk nem az üzletemberek használták - mert nem is voltak -, hanem kémek, akik viszont bőven. A csaknem százdarabos gyűjteményt laptopok, palmtopok, GPS-ek egészítik ki, valamint egy curlingkő formájú robotporszívó mint a Menő Üzletember harmadik életterének, vagyis kies otthonának szerves része.

A bejárattal szemben egy Menő Üzletember-baba áll. Ottjártunkkor még teljesen meztelen volt, de elárulták, hogy a 90-es évek elejének stílusára lesz hangolva. Decens, sötét tónusú öltönyt visel majd igen harsány nyakkendővel, az egyik kezébe egy nyolckilós laptopot tesznek, a másikba meg egy négykilós rádiótelefont. Csak bírja.