Kiállításon a mayerlingi fekhely
A főherceg születésének 150. évfordulóján megnyílt ausztriai kiállítások igyekeznek nagyobb betekintést nyújtani a korát messze meghaladóan gondolkodó férfiú életének sokszor háttérbe szoruló mozzanataiba.
A császári udvar berendezési tárgyaira összpontosító Hofmobiliendepot múzeum éppen Mayerling ügyében nyújt kisebbfajta szenzációt: kiállítja a rejtélyes kettős halál helyszínének berendezését, az oly sokáig elrejtett dupla ágyat. Ám a Mariahilferstrasse egyik mellékutcájában található bútormúzeum a vitrinekbe rendezett eredeti levelekkel, dokumentumokkal, kéziratokkal nem segít a titok megfejtésében. Sőt inkább erősíti azokat, akik kételkednek a kettős öngyilkosság legelfogadottabb verziójában.
A kiállítás bőséges anyaggal illusztrálja Rudolf tudományos és politikai munkásságát. Sokszor névtelenül kiadott ornitológiai tanulmányai - s madarakról készült gyermekrajzai - éppúgy megtekinthetők a tárlókban, mint Alfred Brehmhez fűződő kapcsolatának dokumentumai, és az utazásairól többnyire kis példányszámban kiadott, bőségesen illusztrált kötetek. Igazi csemegék a naplórészletek, császári atyjának saját kezűleg hozzá intézett levelei, Rudolf liberális politikai nézeteit tartalmazó cikkei. Levéltári együttműködésnek köszönhetően itt van az az írásbeli kérelem is, amelyben a főherceg 1884-ben az Osztrák-
Magyar Monarchia képes enciklopédiájának kiadását kezdeményezi. Az 1885-től jó 15 éven át, 24 kötetben megjelent, Bécsben és Budapesten (utóbbi helyen Jókai Mór vezetésével) két nyelven szerkesztett enciklopédia első kötetéhez Rudolf írta a bevezetőt.
A politikai nézeteit alakító személyiségek közül a látogató megismerkedhet Moritz Szeps lapkiadóval, akivel intenzív levelezést folytatott. Ennek köszönhetően maradtak fenn például a nacionalizmust, a fajgyűlöletet elítélő megjegyzései. "A nacionalizmust és faji ellenségeskedést nagy visszalépésnek tartom, és jellemzésére elég annyit megjegyeznem, hogy Európa haladásellenes erői hódolnak neki, és használják saját javukra" - írja a liberális gondolkodású lapkiadónak.
Rudolf egész életében rendőri megfigyelés alatt állt. Ennek konkrét bizonyítékait is bemutatják - s mindezek megfontolandóvá teszik a kettős halálról elterjedt legendákat. A titok mégis titok marad. Túl sokáig leplezte a császári család a tényeket. A mayerlingi kastély, az öngyilkosság vagy gyilkosság helyszínéül szolgáló szoba berendezését félrevezető leltári jegyzék rejtette. Ma már azonosították, sőt DNS-vizsgálatokat is végeztek, ám az anyag kevés volt, túl sok idő telt el, túl nagy gonddal tüntették el a nyomokat: így még az sem állapítható meg, az ágy melyik oldalán feküdt Rudolf és melyiken Mary Vetsera. Ha van is vita a kutatók között, a legtöbben nem látják az öngyilkosság igazi indítékát, s inkább a politikai összeesküvést tartják valószínűnek - avagy akár a nőügyek miatti féltékenységet.
A megannyi magyar vonatkozás közül érdekes Rudolf özvegyének, a belga Stefánia belga hercegnőnek a sorsa: ő egyébként egy másik kiállításon, a Laxenburg-kastélyban kap nagyobb teret, mivel itt született közös kislányuk, Erzsi (és Rudolf maga is). Stefánia később Lónyay gróf feleségeként Magyarországon élt, mindketten Pannonhalmán vannak eltemetve. A mindig is magyar nevén emlegetett Erzsit később "a vörös hercegnőnek" nevezték: ő már Otto zu Windisch-Graetz herceg feleségeként szakszervezeti gyűlésekre járt - hintón természetesen -, később pedig négy gyermekével együtt elhagyta a herceget, és egy a mozgalomban megismert szociáldemokrata politikus felesége lett. Magyar beceneve ellenére nem volt magyarországi kapcsolata.
