Meg akkor is, amikor a Magyarországról, illetve annak jövőjéről legtöbbet eláruló szöveget láttuk: a szerző Balogh Józseffel diskurált, és a fideszes parlamenti képviselő ekkor hazánk hanyatláshistóriájának emblémái közé emelte a vak komondort. Ki ne emlékezne, a látássérült kutyus azért lett Károlyi Mihályhoz hasonló gyorsasággal bűnbak, mert a politikus élettársa, Terike súlyos sérülésekkel került kórházba, és az állatra lehetett kenni a balhét.

Ám hiba volt újra és újra rögzíteni, ilyen egy darabig nem lesz. Mert megint lett. Nem véletlenül: ezeket az interjúkat Nagy József készítette. Márpedig csupán tudatmódosítók hatása alatt lehet azt állítani, hogy a Hír24 újságírója nincs a műfaj legjobbjai között. Azzal, hogy most beszélgetéseit kötetbe gyűjtötték, sokat használtak az olvasóknak, de sokat ártottak azoknak, akik Romana-füzetek túlzott fogyasztása miatt még hisznek a szivárványos jövőben.

A kötetben összegyűjtött szövegek lesújtó képet festenek ugyanis politikai elitünkről, társadalmunkról, ekképpen holnapunkról. Igaz, ezt a munkát „túlvégzik". A kollekció ugyanis hatásosabb lett volna, ha a szerzőnek van elég ereje ahhoz, hogy kihagyja a legokosabb „civilek" mély és eredeti szövegeit, amelyek jó élményt nyújtanak, ám rongálják a szerkezetet. Már csak azért is, mert amolyan jutalomjátékként a gyűjtemény utolsó részében kapnak helyet, leesnek a végéről. Nyilván élvezetes Hankiss Elemér, John Lukacs és Kosáry Domokos gondolatait olvasni, de ezeknek a mondásoknak, szellemnek, ennek az intellektusnak semmi köze ahhoz, ami a könyv korábbi részében, pláne Magyarországon 2010 és 2015 között történt.

Ugyanakkor arról a fél évtizedről remek korrajzot ad a kötet. Elvégre megtudjuk Bayer Zsolttól, hogy nem gyűlölni milyen nehéz, Széles Gábor dúsgazdag médiamogul ufóhitéről mesél, Szegedi Csanád egykori magyarbizniszben utazó szélsőjobboldali politikus meg zsidóságáról vall szépen, hogy aztán Semjén Zsolt virtuálisan újra Erdély felé lovagoljon. Ez úgy, ahogyan van, borzongató, különleges, egyedi. Azért, mert Nagy utánozhatatlan stílusából csak unikális látlelet következhet. Az is lett belőle, eljutottunk Terikétől Lajosig, 2010-től 2015-ig. Abból, amit megtudtunk, azt kell hinnünk: egy korszak lezárult. És kezdődik valami új: valami rosszabb.

De legalább azt nem kell mondanunk, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi. Már ha Nagy József továbbra is készít majd interjúkat.

 

Nagy József: A vak komondor országa – Terikétől Lajosig 2010–2015. Central Médiacsoport Zrt., 2015 520 oldal, 4300 forint