Amerikai és kínai geológusok elemzései szerint Kubiláj kán (1260–1294) ezüstbányái négyszer akkora környezetszennyezést okoztak, mint a 19-20. századi bányászati tevékenység. A kutatók szerint ez az egyike azon kevés példának, amikor az iparosodás előtti időszak környezetszennyezése elérte, illetve meg is haladta a modern idők szintjét. Érdekesség, hogy Kubiláj nagyapja, Dzsingisz kán – ha akaratlanul is, de – óvta a környezetet, s 700 millió tonna szén-dioxidnak a levegőbe kerülését akadályozta meg, miután az általa meghódított megművelt területek helyét újra erdők vették át.

A pennsylvaniai Pittsburgh Egyetem és a Kínai Tudományos Akadémia geológusai jelentős mennyiségű nehézfémet, ólmot, cinket és kadmiumot fedeztek fel a Jünnan tartományban található tavak 1271 és 1368 közötti üledékrétegeiben. A kutatók szerint a nehézfémszennyezés a nagy mennyiségű ezüst olvasztása során keletkezett, ugyanis a mongoloknak több tonna ezüstre volt szükségük az érmék, az ékszerek, valamint az egyéb művészi alkotások előállításához.

Az Environmental Science and Technology című folyóiratban megjelenő tanulmányban Aubrey Hillman kutatásvezető megemlítette, hogy az akkori szennyezés még ma is érezteti hatását a vadon élő állatokra és a környezetre. Az Erhai-tó aljáról vett üledék az elmúlt 4500 évről adott információt a geológusoknak. Megállapították, hogy i. e. 1500 körül a réztartalom szintje meredeken emelkedni kezdett a hordalékban, ami egyértelműen a délkelet-ázsiai bronzkor kezdetét, valamint a kohászat jelenlétét jelöli. I. sz. 1100 körül az ólom, az ezüst, a cink és a kadmium aránya növekedett, ami az ezüstkitermeléssel függ össze – olvasható a mult-kor hu. c. történelmi portálon.