A légópince valamivel könnyebben rekonstruálható. A Corvin Áruházban lévő Művelődési Szint (MüSZi) földszinti helyiségében rendezték be. Szöllőssy Balázs költő, FISZ-elnökségi tag a Frontáttörés című performansz szervezőjeként vett részt az előkészületekben. – Volt már ehhez hasonló próbálkozásunk – mondta a fiatal költő-fordító. – A nemzetközi irodalmi és összművészeti találkozón, amelyet tavaly szerveztünk, a kelet-közép-európai traumákat dolgoztuk fel, most is hasonló a célunk. A háborús létről, az ostromállapotról a magyar, a vajdasági, az erdélyi, a lengyel vagy a szlovák szerzők is be tudnak számolni, a résztvevők által összehozott tárgyak a személyes érintettséget erősítik. Én is elhoztam magammal a dédapám orvosi készletét.

Fotó: Kocsis Zoltán / Népszabadság

A személyes tárgyakra alapozott ötlet erősen hasonlít arra a művészeti aktusra, amellyel a birodalmi sasos kormányemlékezést kísérték a tiltakozó résztvevők a Szabadság téren. A személyes emlékezetet elmélyítő tárgyakat – képeslapokat, kavicsokat, leveleket, könyveket – az Eleven emlékmű csoport ott is azért vitte a kifacsart mondanivalójú állami szobor tövébe, hogy jelezze, a felülről vezérelt emlékezet nem alkalmas a szembenézésre. Ezt fogalmazta meg most is Borbáth Péter ötletgazda és Bársony Júlia, a MüSZi vezetője a légópincés performansz létrejöttéről.

Fotó: Kocsis Zoltán / Népszabadság

A rendezvényhez kapcsolódik Szabó Balázs blogja, az Utolsó percek művészete. A blogger idézetekkel bővíti az ostromállapot narratíváját, a legutóbbi bejegyzésben például Major Tamás 35 éves színész mesél az író Nagy Lajosról.