Közös hajónk neve: Stravinsky

Stravinsky nem ügy, bemegyünk reggel fél 11-re, és mire leszáll az éj, már készen is vagyunk vele. Vagy valami hasonlóban reménykedik a maratonra menő: tizenkét órába belefér az összes főmű. És még szerencse, hogy Stravinsky, egy Webern-maratonnal már ebédre végeznénk. Stravinsky bonyolultabb a hosszú és kreatív életével, de akit érdekel, az majd kiegészíti a tudását az Operából,meg egyéb helyszínekről.

Akit meg igazán érdekel, az nyilván el sem jön, tudja, hogy a valóban fontos zeneszerzők és zeneművek teljesen reménytelenek. Bach megírt öt perc alatt egy tételt, Pablo Casals meg minden reggel eljátszotta, és mégsem ért a végére. Mi meg azóta is hallgatjuk, és még az elejére sem érünk oda.

Kelemen Barnabás hegedül, Csaba Péter vezényel
Kelemen Barnabás hegedül, Csaba Péter vezényel
Posztós János / M?vészetek Palotája

Talán akkor tévedünk, amikor elhisszük, hogy a Stravinsky-maraton Stravinskyről szól. Róla is szól, és akkor elgondolkodhat a hallgató a reggeli, Kovács János vezényelte Tűzmadáron, hogy mennyire érdekes a balettzenét ennyire balettelenül adni elő. Persze hogy nekik van igazuk, hiszen nincsenek táncosok, a luxus luxusát élvezzük, nem kell alkalmazkodni a tempóknak a táncolhatósághoz, meghallgathatjuk a vonósok különös, didzseridús hangzását, amiről a látvány elvileg elvonná a figyelmünket.

Vagy jobban bosszankodunk a sipító piccolón, és hogy ne csak bosszúságból álljon az élet: felhőtlenül örülünk a csellószólónak. Kovács János valahogy lekerekíti, puhítja a darabot, semmi nem marad belőle a balett fegyelméből és hegyesebb, élesebb kifejezési módjából. A rádiózenekar tényleg csak a nehezebb részeknél játszik úgy, ahogy szokott, ahogy nem kellene.

Délután a MÁV Szimfonikusok játssza a Hegedűversenyt Kelemen Barnabással, estére a Sacre du printemps-t a szervező Fesztiválzenekar magának tartja fenn, az eddigiek ismeretében jó okkal, még egy ilyen életműnek is van csúcspontja, és egy ilyen csúcspontnak is úgy kell elhangoznia, hogy megértsük, mitől emelkedik ki ez a mű a többi közül.

De megint rossz ösvényen vagyunk. A Stravinsky-maraton nem Stravinskyről szól, hanem a zenészekről, akiket most az hoz közös nevezőre, hogy Stravinskyt játszanak. Ha nem is az egész magyar zenei élet jelenik meg ezen a napon, mégis hasonló az élmény. Közös hajóban evezünk, és a hajó neve Stravinsky. Nem is evezünk, inkább repülünk, dobáljuk kifelé a ballasztokat. Jó, hogy közben besötétedik, és elmondhatjuk: a határ a csillagos ég.

Stravinsky-maraton, Művészetek Palotája

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.