Kossuth, Liszt és TGM

Ez itt a Nádor utca. A főváros öt Nádor utcájának egyike. Nem a földszintes, jelentéktelen erzsébeti, melynek szomszédságában én lakom, hanem a legjelentősebb. A Lipótváros tengelye. Ahol Liszt Ferenc és Kossuth Lajos lakott egykoron. És Tamás Gáspár Miklós lakik most. Amikor felvételünk készült, 1968. július elsején éppen egyikük sem lakott ott.

És nem is tudjuk, hogy éppen akkor milyen utca volt. Ebben az esztendőben adták át ugyanis – de hogy pontosan, mikor? –, az utca nevét Münnich Ferencnek, a nyolc hónappal korábban elhunyt vezető kommunista politikusnak, aki '56 novemberében leszállította Kádárt az oroszoknak. Az utca huszonkét évig viselte a Munkásőrség atyjának nevét, aztán jött a rendszerváltás, jött Krassó György, a minden ellenzékinél ellenzékibb ellenzéki (Isten nyugosztalja, ha tudja), és látványos utcai engedetlenség keretében visszaszolgáltatta az utcát a Nádornak.

József nádornak természetesen, aki az utca déli végéhez kapcsolódó József nádor (korábban simán csak József) tér közepén áll a talapzatán, és a fenekét fordítja a Nádor utca felé. Jól ki van ez találva. A József nádor tér neve a tér északi végén ketté válik: kelet-nyugati irányba fut a József (Attila utca), észak-déli irányba pedig a Nádor.

József nádor is friss halott volt még, amikor 1847-ben a tiszteletére Nádornak keresztelték át az addigi Szél utcát. Na de őt volt is miért tisztelni. Fél évszázados nádorkodása alatt rendületlenül mediált Bécs és Pest-Buda között, s amint meghalt, rögtön jött is rebellió. A szobra alá vésett szövegben, miszerint „Pest városát újjáalkotta”, csak annyi a túlzás, amennyi egy szobor alá kell. Vele indult meg Pest-Budán a tervszerű városfejlesztés, neki köszönhetjük a Szépítő Bizottmányt és a Margitszigetet.

A Nádor utcát a XIX. század legjobb pesti építészei építették tele. Mindenekelőtt Hild József, akinek jó pár remek háza áll az utcában. A kép előterében balra van az egyik, hátrébb, az Arany János utca innenső sarkán néz szembe egymással két másik. A 18-as, az Ulllmann-ház és a 19-es, a Schossberger-ház.. Mindkettőre érdemes ránéznie a kedves olvasónak, ha arra jár. A képen sajnos az épületekből nem sok látszik, a Moszkvicsok, Skodák és Volgák mellett csak a 15-ös busz érvényesül, melynek vonalán itt a Lehel és a Boráros tér között félúton egy különösen csúf, vicsorgós típus halad, melyet már gyerekkoromban is utáltam.

A Schossbergeréknek épült ház viszont annál kedvesebb nekem, mint „beszélősnek”, mert abban van a Terv-presszó, a Beszélő szerkesztőinek korábban állandó, ma már csak alkalmi vedelő s társalgó helye. A Terv-presszó nagyon sokáig őrizte a nevéhez illő, az ötvenes-hatvanas évekből hozott műbőrös kopottságot. Felvillanyozóan letargikus hely volt. Aztán a múltjára s nevére építve fölújították, dugig mesterkedték ügyesen a hatvanas évek rekvizitumaival – így is jó hely.

A Schossberger-ház falán őrzi egy kis tábla az utcát münnichtelenítő Krassó György, „a Zománcipari Művek betanított esztergályosa”, „az utca pártjának alapítója” emlékét.

A Beszélőről jut eszembe: a Nyugatot is ebben az utcában alapították, mégpedig a Gruber-házban, ahol most az ombudsmani hivatalok vannak, melyeket napjainkban szerveznek át egyesített sóhivatallá. Ez az utolsó ház a kiugró erkélyekkel baloldalon, a lombos fák előtt.

Van ezen a házon egy emléktábla, amelyre nem tudok jó szívvel nézni, pedig arra sem tudtam igazán, amelynek a helyére került. A régi tábla a rendszerváltásig Bojti Imre karhatalmista őrnagy emlékét őrizte, és Bojti ürügyén az '56-os „ellenforradalmat” gyalázta. Ez az új, amelyet 1990-ben (Krassóék, sajnos) a helyébe tettek „a szabadság leverése után tovább harcoló” fiataloknak állít emléket. Bojtit ezen a helyen lőtte le 1957 januárjában Sipos Zsigmond. A harcok ekkor már rég véget értek. Sipos a bűntársával, Erdész Józseffel együtt betörések sorát követte el, s egy betörés alkalmával két idős asszonyt is meggyilkoltak. A szabadságért harcoló '56-os fiataloknak az emlékét bárhol lehetne ápolni, csak éppen itt nem.

A fák mintha lezárnák az utcát, de ez csak a látszat. A Nádor utca halad tovább a Szabadság tér és a Tőzsdepalota (nemrég még a Magyar Televízió székháza) mögött, s csak a Vértanúk terénél ér véget, ahol Nagy Imre áll a hídon, akit Gyurcsány Ferenc olykor elmerengve vállon vereget.

Egykoron itt sem ért véget a Nádor utca, mert kifutott egészen a Tüköry-gátig, tudniillik a Falk Miksa utca is ő volt. A Tüköry-gát védte a várost a mai Szent István körút vonalában az áradó Dunától, amikor még a nagykörút helyén a Duna mellékága folyt.

Csúcsforgalom a Nádor utcában
0925-bánhalmi-jános+MEGJELENT csúcsforgalom a nádor utcában-révész
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.