Kossuth, Liszt és TGM
És nem is tudjuk, hogy éppen akkor milyen utca volt. Ebben az esztendőben adták át ugyanis – de hogy pontosan, mikor? –, az utca nevét Münnich Ferencnek, a nyolc hónappal korábban elhunyt vezető kommunista politikusnak, aki '56 novemberében leszállította Kádárt az oroszoknak. Az utca huszonkét évig viselte a Munkásőrség atyjának nevét, aztán jött a rendszerváltás, jött Krassó György, a minden ellenzékinél ellenzékibb ellenzéki (Isten nyugosztalja, ha tudja), és látványos utcai engedetlenség keretében visszaszolgáltatta az utcát a Nádornak.
József nádornak természetesen, aki az utca déli végéhez kapcsolódó József nádor (korábban simán csak József) tér közepén áll a talapzatán, és a fenekét fordítja a Nádor utca felé. Jól ki van ez találva. A József nádor tér neve a tér északi végén ketté válik: kelet-nyugati irányba fut a József (Attila utca), észak-déli irányba pedig a Nádor.
József nádor is friss halott volt még, amikor 1847-ben a tiszteletére Nádornak keresztelték át az addigi Szél utcát. Na de őt volt is miért tisztelni. Fél évszázados nádorkodása alatt rendületlenül mediált Bécs és Pest-Buda között, s amint meghalt, rögtön jött is rebellió. A szobra alá vésett szövegben, miszerint „Pest városát újjáalkotta”, csak annyi a túlzás, amennyi egy szobor alá kell. Vele indult meg Pest-Budán a tervszerű városfejlesztés, neki köszönhetjük a Szépítő Bizottmányt és a Margitszigetet.
A Nádor utcát a XIX. század legjobb pesti építészei építették tele. Mindenekelőtt Hild József, akinek jó pár remek háza áll az utcában. A kép előterében balra van az egyik, hátrébb, az Arany János utca innenső sarkán néz szembe egymással két másik. A 18-as, az Ulllmann-ház és a 19-es, a Schossberger-ház.. Mindkettőre érdemes ránéznie a kedves olvasónak, ha arra jár. A képen sajnos az épületekből nem sok látszik, a Moszkvicsok, Skodák és Volgák mellett csak a 15-ös busz érvényesül, melynek vonalán itt a Lehel és a Boráros tér között félúton egy különösen csúf, vicsorgós típus halad, melyet már gyerekkoromban is utáltam.
A Schossbergeréknek épült ház viszont annál kedvesebb nekem, mint „beszélősnek”, mert abban van a Terv-presszó, a Beszélő szerkesztőinek korábban állandó, ma már csak alkalmi vedelő s társalgó helye. A Terv-presszó nagyon sokáig őrizte a nevéhez illő, az ötvenes-hatvanas évekből hozott műbőrös kopottságot. Felvillanyozóan letargikus hely volt. Aztán a múltjára s nevére építve fölújították, dugig mesterkedték ügyesen a hatvanas évek rekvizitumaival – így is jó hely.
A Schossberger-ház falán őrzi egy kis tábla az utcát münnichtelenítő Krassó György, „a Zománcipari Művek betanított esztergályosa”, „az utca pártjának alapítója” emlékét.
A Beszélőről jut eszembe: a Nyugatot is ebben az utcában alapították, mégpedig a Gruber-házban, ahol most az ombudsmani hivatalok vannak, melyeket napjainkban szerveznek át egyesített sóhivatallá. Ez az utolsó ház a kiugró erkélyekkel baloldalon, a lombos fák előtt.
Van ezen a házon egy emléktábla, amelyre nem tudok jó szívvel nézni, pedig arra sem tudtam igazán, amelynek a helyére került. A régi tábla a rendszerváltásig Bojti Imre karhatalmista őrnagy emlékét őrizte, és Bojti ürügyén az '56-os „ellenforradalmat” gyalázta. Ez az új, amelyet 1990-ben (Krassóék, sajnos) a helyébe tettek „a szabadság leverése után tovább harcoló” fiataloknak állít emléket. Bojtit ezen a helyen lőtte le 1957 januárjában Sipos Zsigmond. A harcok ekkor már rég véget értek. Sipos a bűntársával, Erdész Józseffel együtt betörések sorát követte el, s egy betörés alkalmával két idős asszonyt is meggyilkoltak. A szabadságért harcoló '56-os fiataloknak az emlékét bárhol lehetne ápolni, csak éppen itt nem.
A fák mintha lezárnák az utcát, de ez csak a látszat. A Nádor utca halad tovább a Szabadság tér és a Tőzsdepalota (nemrég még a Magyar Televízió székháza) mögött, s csak a Vértanúk terénél ér véget, ahol Nagy Imre áll a hídon, akit Gyurcsány Ferenc olykor elmerengve vállon vereget.
Egykoron itt sem ért véget a Nádor utca, mert kifutott egészen a Tüköry-gátig, tudniillik a Falk Miksa utca is ő volt. A Tüköry-gát védte a várost a mai Szent István körút vonalában az áradó Dunától, amikor még a nagykörút helyén a Duna mellékága folyt.
