A magyar regények közül a legtöbben Szilasi László hajléktalanokról szóló „szegedi" regényét, A harmadik hidat, Dragomán György hosszú időn keresztül készült Máglyáját, Závada Pál és Péterfy Gergely új regényeit emelték ki, de sok szó esett Nádas Péter készülő visszaemlékezéseiről és Gyarmati Fanni naplójának megjelenéséről is.

A verseskötetek közül a legtöbben Szijj Ferenc Agyag és kátrány című munkáját emelték ki, az esszék, értekezések mezőnyéből pedig György Péternek a Kádár-rendszer hivatalos művészetével, illetve Schein Gábornak a rendszerváltás 25, reménytelenül elrontott évével foglalkozó szövegei kapták a legtöbb voksot.

Az év felfedezettje egyértelműen az első kötetével jelentkező Mán-Várhegyi Réka volt, aki rögtön megkapta a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat is. A fordításkínálatból a legérdekesebbnek az ítészek szerint Jichak Katzenelson Ének a kiirtott zsidó népről című szövege, a Dorian Gray arcképe szenzációs, „igazi" újrafordítása és a zsidó misztika legnagyszabásúbb műve, a Zohár magyarítása tűnt.

Az év irodalmi eseményei igen kevéssé tűnnek felvillanyozónak a visszatekintők számára: idén halt meg a legnagyobb, korszakosnak tűnő magyar költők egyike, Borbély Szilárd alig 50 évesen és –bár a két eset távolról sem összemérhető – jövőre megszűnik 25 év működés után a kortárs magyar kultúra egyik legfontosabb folyóirata, a Holmi.