Képmentő 95.: Könyvtár a Múzeumban
Az ELTE természettudományi kara akkoriban a Múzeum körút Rákóczi úti végén – a ma bölcsészkarként szolgáló épületegyüttesben –, a Széchényi Könyvtár pedig a Nemzeti Múzeumban működött. Pár perc séta csak, s máris menedéket lelhetett az egyetemista a könyvtár csöndes nyugalmában.
Másfél évszázados hagyomány volt már ekkor a könyvtár és a múzeum együttélése. Pollack Mihály eredeti tervei értelmében az első emelet keleti oldalán alakították ki az olvasótermet, és itt voltak az oklevelek, kéziratok és nyomtatványok tárolására, bemutatására szolgáló szobák is. Az átelleni fertályba került az éremtár, a fegyvertár és a régiségtár, míg a második emeletet a képtár és a természettudományi kiállítás foglalta el.
Az 1960-as évekig persze történt egy és más. Még a XX. század elején önállósodott a képzőművészeti és a néprajzi anyag, s bár háború és tűzvész is pusztította a múzeumot, a felhalmozott tárgyak rohamos tempóban nőtték ki a klasszicista épületet. Nem véletlen, hogy 1960 márciusában, amikor kormányrendelet született a budavári palota hasznosításáról, kimondatott: a krisztinavárosi szárnyba – melyben másfél évtizeddel korábban, erre jól emlékeztek még a pestiek, a Horthy-család lakott – az Országos Széchényi Könyvtár költözik.
1970-re tervezték ekkor a munkálatok befejezését, így érthető, hogy a budapesti útikönyvek ettől kezdve az átmeneti állapotot igyekeztek körülírni. 1973-ban például így fogalmaztak: „az Országos Széchényi Könyvtár hamarosan a Várba költözik… (ahol) társbérlőket is kap. Tekintettel a már minden szinten beépített könyvtárhelyiségekre, az épületet oly módon hasznosítják, hogy az Akadémiai Könyvtár és a szűkös körülmények közt működő Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ is itt kap otthont”.
Akár így is történhetett volna. Mire azonban 1985-ben a könyvtár tényleg felköltözött a budai Várba, már olyan szépen gyarapodott a gyűjteménye, hogy szó sem lehetett társbérlőkről: nagyjából meg is teltek a hajdani palotaudvarok beépítése révén létrehozott tömörraktárak. Amikor pedig az ottlakás első hetén eltört egy nagy átmérőjű cső, a könyvtárigazgató felháborodott panaszára azt kérdezték az építők: „Miért, mit tetszett várni egy húszéves csőtől?”
1967-ben tehát, amikor ez a fotó készült, az olvasók úgy tudták, pár év csak, és átköltözhetnek a Vár gyomrában serényen épülő, ultramodern könyvtárba. Nagyot néztek volna, ha megtudják: még csaknem húsz évük van, hogy a Nemzeti Múzeum Bródy Sándor utcai oldalkapuján át járjanak a megszokott, ódon olvasótermekbe.
