Losonczi Ágnes: Az ember ideje. Esszék az időről (Holnap, Budapest, 2009, 320 oldal, 3900 Ft.)

A jelenkori hazai szociológia mestere, Losonczi Ágnes elmúlt 80 éves! Maga emlegeti, hogy e korba lépett, mintha mentegetőznie kellene, hogy most nem a tények rendszerezésével foglalkozó tanulmányt, hanem laza összefüggéseket felmutató gondolatsorokat ad közre. Egy nagy műveltségű, a művészet, a társadalmi lét és a filozófia kérdései kapcsolatrendszerét mélyen ismerő tudós megmutatja gondolkodásának csak rá jellemző struktúráját: mi volna jobb olvasmány?! „Eloldoztam magam társadalomkutatói kötelmeimtől, a tudományos objektivitást igénylő magatartástól, és kalandozni kezdtem az időben - az időről szóló gondolatok, képek, filozófiai, mitológiai, vallásos és racionális felfogások között." Ez az! „A kutatás elemi erővel mutatott rá arra, hogy múlt, jelen és jövő viszonya a legkevésbé sem egyértelmű. Nemcsak a múlt alakítja a jelent, hanem a jelen is a múltat, sőt a jövővel kapcsolatos vágyak is hatással lehetnek az elmúlt tettek megítélésére." Gondoljunk szépen utána! Csak nehogy valaki kampánycsendsértésnek minősítse, amiért közre adtam ezt a pontos megfogalmazást!

Péter-apokalipszis (Ge'ez - klasszikus etióp - eredetiből fordította Pesthy Monika) (Corvina, Budapest, 2009, 148 oldal, 3600 Ft.)

Az idő kérdése ennek a könyvnek is fő problémája. A II. században keletkezett apokrif - azaz a hivatalos kánonba nem besorolt vallási - mű: Krisztus második eljövetele és a holtak feltámadása, amelyet elmondott Péternek, azokkal kapcsolatban, akik bűneik miatt haltak meg, mert nem tartották meg Isten, az ő teremtőjük parancsát. „Amikor az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá az övéi. leborultunk és könyörögve kértük őt mindnyájan egyenként ezekkel a szavakkal: »Mondd el nekünk, melyek eljövetelednek és a világ elmúlásának a jelei, hogy tudjuk és megértsük eljöveteled idejét, megismertessük azokkal, akik utánunk jönnek, akiknek majd hirdetjük evangéliumod szavát, és akiket majd egyházadba helyezünk, hogy ők is, miután hallották, figyeljenek arra, hogy ismerjék eljöveteled idejét.« Urunk így válaszolt: »Óvakodjatok, hogy senki se vezessen félre titeket, nehogy kételkedők legyetek és más isteneket válasszatok magatoknak. Sokan jönnek majd az én nevemben, és mondják: 'én vagyok a Krisztus'. Ne higgyetek nekik, és ne közeledjetek hozzájuk, mert Isten Fiának eljövetelét nem lehet észrevenni, hanem mint a villám megjelenik kelettől nyugatig, úgy fogok eljönni nagy sereggel dicsőségemben, s napnál hétszer fényesebben.«" Így kezdődik, és ez rögtön két oldalt foglal el a könyvből, mert tizenegy lábjegyzet kíséri. Igazából ez a kötet lényege. Negyven oldalon 205 lábjegyzettel az apokalipszis szövege, amely a bűnösökre váró hihetetlenül változatos kínzások, megnyomorítások, szörnyűségek és iszonyatok rendkívül részletes leírása. Azután meg tanulmányok, ismertetések, magyarázatok sora, megvilágítva egyrészt az irat keletkezésének történetét, másrészt belehelyezve a Biblia világába mindazt, amiről szó van benne. Lélegzetelállító olvasmány annak, aki bármit szeret annyira megérteni, amennyire csak lehet.

Jankovics Éva: Lédererné, mi van a kosárban? Egy borzalmas gyilkosság igaz története (Athenaeum, Budapest, 2009, 264 oldal, 2490 Ft.)

Aki tudja, mi a címbeli kérdésre a válasz, annak elég ennyi, el fogja olvasni. Aki nem tudja, annak meg el kell olvasnia! A múlt század elejének híres kupléja (kabarédala) így szólt: „Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába." A csendőr főhadnagy Léderer Gusztáv feleségével 1925-ben előre kitervelve felcsalta lakásába Kodelka hentesmestert, lelőtték, majd feldarabolták, és kofferbe csomagolva, megpróbálták a Dunába dobni, hogy megszerezzék a pénzét. A rettenetes bűntettet iszonyú amatőrizmussal követték el mindent arra alapozva, hogy a „tiszti bojt becsülete" megvédi majd őket a büntetéstől. Az ügy hatalmas port vert föl, a kor újságírói - köztük Krúdy Gyula - sokat foglalkoztak vele, de mégis igaza volt Jankovics Évának, hogy egy összefoglalót írt a dokumentumok alapján. A hihetetlen történetet nagyon alaposan dolgozta föl, és egyáltalán nem a bulvárborzongatás volt a célja, hanem társadalmi és emberi motivációk fölkutatása és ábrázolása. A vizsgálótisztnek ezt mondja Léderer a letartóztatása után: „- Adok neked, barátom, egy jó tanácsot! (...) Azt, hogy a feleségedbe soha ne légy szerelmes, és a feleséged soha ne legyen szép! (...) Hja, nem tudod te még, mire képesek az asszonyok! Nem tudod! Szépet ne vegyél el feleségül soha, ezt tanácsolom néked." Végül is a főhadnagyot felakasztották, felesége ítéletét másodszorra életfogytiglanra mérsékelték. Állítólag 1964-ben még látták sült gesztenyét árusítani...

A zélet célja (Titeuf-sorozat) (Fordította: Dunajcsik Mátyás) (Athenaeum, Budapest, 2009, 48 oldal, 2490 Ft.)

Az előző három könyvet nő írta-fordította, itt a szerkesztő nő (Orosz Anett). A mű szerzőjéről nem szól a fáma, de lapozás után azt gondolom, többen lehetnek, akik rajzolták-írták. Furcsa, hogy keményfedelű, én eddig azt hittem, képregény kifejezetten puha (füzet)-műfaj. Elolvastam-végignéztem becsülettel az önálló történetek füzérét, rácsodálkoztam is, nevettem is időnként, nem volt különösebben ellenemre. De igazából az lett volna a feladat, hogy szerezzek gyorsan néhány 9-13 éves fiút-lányt, hogy mondják meg, milyen. Ennyi időm nem volt, úgyhogy nem tudom, hogyan reagálnának például arra, amikor Titeuf egy csomó a földön heverő játék között hallgatja apját: „A te korodban nekem egyetlen játékom egy elemes kisautó volt, és boldog voltam vele! Anyádnak csak egyetlen babája volt, meg egy játékkörhintája... Nagypapi örült, ha kapott egy mandarint karácsonykor... Nagymami csak egy Kendama nevű fajátékkal szórakozhatott... Dédapád életében egyetlen egyszer kapott ajándékot. A tizedik szülinapján egy pár cipőt... Csak azért mondom, hogy tudd, mennyire jó dolgod van! Inkább azt tudom, hogy az enyém az első nemzedék, amelynek rendrakással kell bajlódnia." Másrészt minek magyar próbagyerek, állítólag kétmillió franciának tetszett. Hát akkor jönni fognak a folytatások is!

könyv8