Vekerdi László: Fülep Lajos levelezése (Új Forrás könyvek, 2009, Tatabánya, 210 old, 2600 ft.)
Recenzió a recenziókról. Fülep Lajos művészettörténész levelezésének hét kötete az MTA Könyvtára és Művészettörténeti kutatócsoportja közös vállalkozásaként jelent meg 1990 és 2007 között. Vekerdi - Fülep jeles híveként és méltó kommentátoraként - fejébe vette, hogy a kiadást máltó módon megünneplendő, mindegyik kötetről megírja a maga 40-50 oldalas elemzését. A szövegek a Tiszatájban, majd az Új Forrásban jelentek meg. A mintegy másfél évtizedes munka gyümölcse a mostani kötet, mely voltaképpen egy "könyv terjedelművé nőtt elemzés- és értelmezéssorozat" foglalata. Ebben váltakoznak a történelmi, társadalmi, szociológiai és művészetfilozófiai szempontok Fülep hűséges és pontos megfigyelésével, emberi és szellemi kapcsolatai feltérképezése magánéletének, mindennapos eseményeinek finom és színes kommentárjaival. Nemcsak segít eligazodni az életmű fontos dokumentumaiban, de kirajzolja Fülep személyiségét, illetve korának megannyi jellegzetességét is.

Olasz Sándor: Németh László (Elektra Kiadóház, 2008, Budapest, 110 old, 1750 ft.)
A múlt héten már ismertetett Élet-Kép sorozat újabb kötetét tarhatja kezében az olvasó. Márai után nem kevésbé fontos, a huszadik századi magyar irodalom nagy hatású, és éles vitákat kiváltó alkotójának élútja került most górcső alá. "Az adatokat olykor fölöslegesen halmozó, a tényekben kizárólagos magyarázó elvet kereső biográfiák ideje leáldozott" - írja Olasz a bevezetőben, mintegy kijelölve a szöveg útját. Arról nem beszélve, hogy Németh László recepcióját különösen sokáig megterhelte az életrajzi, politika- és eszmetörténeti kérdések túldimenzionálása. A jelenlegi áttekintés mégsem állítja szembe az életmű referenciális és poétikai olvasatát, hiszen az értelmezési folyamatban mindkettőnek szerepe van. Teremtett, fiktív én ad itt könnyed randevút az életrajzi énnel, hogy megfejtsék a nem mindennapi ouvre titkait.

David Servan-Schreiber - A rák ellen (Park Könyvkiadó, 2008, Budapest, 342 old, 3500 ft.)
A borítóról mosolygó szerző tehetséges agykutatónak indult, ám 31 éves korában kiderült, hogy agydaganata van. A személyes hangvételű könyv a betegséggel vívott küzdelmének krónikája. Egy folyamat leírása, amelyben a hagyományos orvostudomány feltétlen hívéből az ember testi és lelki egységét szemlélő doktorrá válik. A könyvből ugyanakkor kiderül, hogy miként ötvözhetők a hagyományos orvosi kezelések az alternatív gyógyító eljárásokkal. Miként állíthatjuk össze úgy az étrendünket, hogy elkerüljük a rákkeltő élelmiszereket, ugyanakkor növeljük az immunrendszert erősítő ételek mennyiségét. Hogyan szűrhetjük ki környezetünkből a veszélyes anyagokat és miképpen küzdhetjük le a rákkal szembeni tehetetlenség maró érzetét. A szerző magyarázatai sosem vesznek el a bonyolult szakkifejezésekben, a mindenki által követhető érvelést ugyanakkor a legfrissebb tudományos adatokkal egészíti ki. A kötet amerikai kiadása több hónapig vezette a New York Times bestseller-listáját.

Várallyay Gyula: Jelző nélküli magyar (Littera Nova Kiadó, 2008, Budapest, 572 old., 3490 ft.)
Várallyay Gyula nem akármilyen életutat tudhat magáénak. Kis túlzással mindig ott volt, ahol történt valami. Nyíregyházán érettségizett, '56-ban a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója, később nemzetőr, majd emigrál. Jön a Harvard, majd részt vesz az '56-os nyugati diákmozgalomban is, sőt egy ideig az ottani szervezet elnöke is. Egyetemi tanulmányai után szinte bejárja a világot: Ázsia, Dél-Amerika, és Afrika országaiban dolgozik nemzetközi konzultánsként. Majd a Világbank tanácsadójaként Ecuadorban és Lengyelországban. 2002 óta részben Washingtonban, részben Budapesten él. Ha akarom bankár, ha akarom író. Szövegei az Élet és Irodalomban és a Magyar Szemlében jelennek meg. A mostani meglehetősen vaskos kötet az 1992 és 2007 közötti időszak naplója: elkezdődik valahol Rio de Janeiro strandján és befejeződik Washingtonban. Tanúságtétel és bédekker. Az élet morzsái és láthatatlan regényei. "Ezek az 1992-től 2007-ig terjedő másfél évtized külső és belső történetét beszélik el, és ezzel várakozást keltenek az olvasóban aziránt is, hogy valamikor találkozzék a szerző teljes élettörténetével" - írja Pomogáts Béla utószavában.

könyvek 2.rész