Talán még nem voltak ilyen sokat egyszer sem Csordás Lajos / Népszabadság

Mint ismeretes, a Holnap Kiadó építészettörténeti sétái az egyik könyvsorozatán, Az építészet mesterein alapulnak. A Hauszmann-kötet 2002-ben jelent meg, szerkesztője az azóta elhunyt Gerle János volt. Jobbat azóta sem szerkesztettek. No nem mintha éppen tökéletes lenne. Semmit sem találtunk benne például a nagy építész velencei kastélyáról, ami pedig különösen érdekelt volna bennünket bizonyos okokból.

A túravezető nem titkoltan a könyvből készült fel, ily módon valóban a könyv szólalt meg az utcán, a könyvet hallottuk vissza, főleg az abban viszonylag részletesen közreadott Hauszmann-naplót, de legalább kellemes előadásban. A túra a Gellért térről indult és végül nem jutott el a New York palotáig, ahogy eredetileg hirdetve volt, de tekintve, hogy főleg idősebbek jöttek a csoporttal, ezt talán senki sem bánta.

Legelőbb a közeli Műegyetemhez vezetett a séta, melynek Hauszmann egykor tanára, sőt rövid ideig rektora volt, ráadásul a Duna parti épület terveit is maga készítette. Itt kaptuk meg a rövid életrajzi áttekintést.

Hauszmann budai német famíliából származott, itt végezte iskoláit is, kivéve amikor Tatára küldték magyar nyelvet tanulni. Ott történt, hogy egyszer fürdés közben a partról társai ellopták a ruháit s meztelenül kellett hazatérnie, attól kezdve ő lett a „meztelen kis német” Tatán. Egyetemi éveit részben Berlinben végezte, ahol Lechnerrel közösen béreltek szobát. Itt ismerte meg feleségét is.

Építészeti törekvéseiben inkább evolucionista volt mint revolucionista, tehát a történeti hagyományok továbbvivőjének számított, aki a neoreneszánsztól indulva eljutott egészen a szecesszióig. Bámulatos eleganciával alkalmazta a történeti stílusokat, és különösen figyelemre méltóak voltak az alaprajzai. Mestere itthon Szkalnitzky Antal volt, az ő irodájában kezdte építészeti pályafutását. Majd a műegyetem tanára lett.

Nagyobb megbízásai előtt körbeutazta Európát, hogy lássa, hol tart azon a területen Nyugat, amelyben neki terveznie kell. Így például a berlini példa után elsőként tervezett Magyarországon pavilon rendszerű kórházat, amikor az Üllői úti Szent Istvánt tervezte, s akkor is Európa  legszebb királyi palotái voltak a mintaképei, amikor Ybl Miklós munkáját továbbvíve, neki kellett kialakítani a királyi palota végső formáját.

Többet is hallottunk, de ez a pont jó alkalom, hogy elmondjuk, miért sétáltunk át a Műegyetemi állomás után a Szabadság hídon a pesti oldalra: pontosan azért, hogy lássuk a partól a királyi palotát a távolban, amely persze már nem olyan, mint ahogy Hauszmann azt megálmodta. A mai puritán palotán pont azok a pompás díszítmények, belül azok a dísztermek nincsenek meg, amelyeknek zseniális kezű komponálója volt. Igyekezett persze Ybl terveit kegyelettel követni, de a krisztinavárosi palotaszárnyat például annyira át kellett terveznie, hogy az már sajátjának tekinthető.

A Belgrád rakparton is volt egyébként egy épülete, a 4-5 számú ház, melyet Szarvassy Sándornak tervezett, erőteljes kőerkélyekkel, sárga téglahomlokzattal. Innen sétáltunk át a Veress Pálné utca 28-ba, amely egy egészen dísztelen ház, ami dísze van, az is inkább szecessziós vonalú. Senki nem mondaná meg, hogy Hauszmann munkája. Pedig igen, derült ki, mégpedig az utolsó: 1912-ben tervezte Csekonics Endrének. Ez egyben a séta utolsó állomása is volt. A túra befejezése kissé hirtelen halál jellegűre sikeredett. Négy épületet láttunk mindössze, de legalább nem untunk bele. Minden más megtudható a könyvből.

Két hét múlva a következő túrán Korb Flóris és Jakab Dezső örökségét járhatják végig az érdeklődők.