Hahn István ókortudós, az ELTE Ókortörténeti Tanszékének professzora, korábban a Szegedi Egyetem és az Egri Főiskola tanára 1913. március 28-án született Budapesten. A görög és a latin szak mellett az Országos Rabbiképző Intézetet is elvégezte. Tudományos munkásságának első két évtizedét a judaisztika határozta meg.

A zsidó mellett az arab hagyományt és nyelvet is jól ismerte, nem véletlen, hogy doktori disszertációját A világteremtés az iszlám legendáiban címmel írta és védte meg 1935-ben. Az ezt követő tíz év viharai ellenére töretlenül publikált, többek között egy olyan tanulmányt (Az eretnekek könyvei), amelyben feltételezte, hogy az ásatások során a rabbinikus hagyományon kívül álló zsidó vallási iratok is előkerülhetnek. Sejtése beigazolódott, amikor 1947-ben megtalálták a holt-tengeri tekercseket.

Érdeklődése 1950-től a római, majd párhuzamosan a görög történelem felé fordult, olyan alapvetően fontos munkákat publikálva, mint a korábban alulbecsült Appianosz a római polgárháborúkról szóló könyveinek fordítása és kommentálása. Appianoszról írta 1971-ben hatalmas, sajnos nyomtatásban soha meg nem jelent akadémiai doktori disszertációját is. Hatalmas nyelvtudása mellett az jellemezte munkáit, hogy az antik világot egységben látta és láttatta, mivel mindegyik forrásnyelvét ismerte. Ezért látott meg olyan összefüggéseket, amelyek a csak latin-görög filológiát művelők számára észrevehetetlenek maradtak.

Szenvedélyes tanár volt, hallgatók generációi számára testesítette meg az ókor történetét tömegek által látogatott, népszerű előadásaiban. Szerencsére a televízió is felfedezte, milyen remek előadó, és sorozatokban rögzítette óráit a Gólyavári estékben. A nagyközönség ezekből, és ismeretterjesztő könyveiből (Az időszámítás története, Az ókor története, Hitvilág és történelem, A hadművészet ókori klasszikusai) ismerhette meg. Azt csak pályatársai tudhatták, mekkora nemzetközi tekintélye volt, és hány külföldi folyóirat és kézikönyv-sorozat kért tőle tanulmányokat. A tudós tanárt, az MTA rendes tagját, alkotói ereje teljében 1984-ben váratlanul ragadta el a halál.

Hahn István emlékére volt tanszéke és a Non Omnis Moriar Alapítvány 2008-ban tudományos elismerést alapított az egykori szakterületein jelentős életművet létrehozott kutatók számára. Elsőként a marburgi valláskutató, Thomas Köves-Zulauf vehette át a díjat, amelyben később a kolozsvári Ioan Piso, majd a helsinki Heikki Solin részesült. A legújabb díjazott, a tel-avivi vallástörténész, Gideon Bohak a vallástörténeti konferencia keretében kapja meg a díjat.