Hosszú évekig nem nyúltak hozzá a város híres művésztelepének alkotóit bemutató tárlathoz. Kép csak akkor vándorolt ide vagy innét el, ha valamilyen tematikus összeállításhoz szükség volt egy Aba-Novákra, vagy egy Deák-Ébnerre. Pedig amikor 1902 júniusában felavatták a Zagyva-parti művésztelepet, az maga is felpezsdülést hozott az alföldi város életébe. Mednyánszky László, Fényes Adolf, Bernáth Aurél,­ Aba-Novák Vilmos, Koszta József is itt alkotott. Az itt készült festmények jelentették a képtár egyik állandó kiállításának alapját.

– A látogatóink az elmúlt években QR kódot kerestek és érintőképernyős ismereteket. Mi pedig szerettünk volna a korszerűségen kívül még az energiahatékonyságnak, a környezettudatosságnak, de az élményszerű ismeretátadásnak is megfelelni – írja a megújult képtár katalógusának előszavában Horváth László múzeumigazgató.

Zsolnay László művészettörténész válogatta a képeket, s találta ki, milyen módon hozza közelebb azokat a mai látogatókhoz. A technika elbűvölő. Gombnyomásra ereszkednek le a sötétítőfüggönyök, indulnak be fénynyalábok azt a festményt világítva meg, amelyről a digitális tárlatvezető beszél.

– Régen az volt a múzeumi koncepció, hogy a tárlaton lévő képek magukért beszélnek. A mai kor emberének ez már kevés, főként a fiataloknak többletinformációk kellenek, s azt is igénylik, hogy történjen valami. A húsz éve érintetlen kiállításra ráfért a megújítás, s ez az igény szerencsésen ötvöződött egy 20 millió forintos elnyert pályázattal, amihez a fenntartó szolnoki önkormányzat további tízmillió forintot tett hozzá – mondja a művészettörténész.

Az első teremben a Szolnoki Művésztelep és az „ötletgazda” August von Pettenkofen osztrák festő életét ismeri meg a látogató. A következő teremben puzzle és totó visz közelebb más hazai művésztelepek történetéhez, kicsit odébb pedig a gyerekek babzsákokra ülve mélyedhetnek el a szolnoki képtárat bemutató, több szakmai díjat is elnyert múzeumi társasjáték rejtelmeibe – nem mellesleg ez is Zsolnay László saját szellemi terméke. Első körben egy tudáspróbán virtuá­lis pénzt szerezhetnek a gyerekek, amit aztán később szintén virtuális képárverésen költhetnek el, majd pedig már mint „műgyűjtők”, egymás között is cserélgethetik a képeket. A negyedik terem egyfajta szusszanásnyi pihenő a tárlat egyik legfőbb attrakció­ja előtt: itt korabeli kávéházi újságokat, irodalmi lapokat lehet olvasgatni. Aztán Aba-Novák Vilmos római iskolás képei, s az elhíresült jászszentandrási freskójáról készült néhány perces videó vezeti be a két világháború közötti időszakot, amit a művésztelep más híres alkotói – Pólya Tibor, Chiovini Ferenc, Zádor István, Fényes Adolf, Basilides Barna – munkái követnek.

Utána fájdalmas szünet: a második világháború után a régiek közül senki nem tért vissza a művésztelepre, egyedül Chiovini Ferenc maradt ott, biztosítva egyfajta folytonosságot. A modern érzésvilágot, az egyes embert, az elidegenedést és elmagányosodást bemutató progresszív képek után a telepélet újból visszatért a tájképfestészethez, s az individuumok helyett a Zagyva és a Tisza lettek ismét a festők témái.

A szolnoki művésztelep hamar híres lett, ma pedig azzal büszkélkedhet, hogy a most is működő hazai művésztelepek közül ez a legrégebbi.