A zongorához szaladgál Kocsis Zoltán, hogy megmutassa a kevésbé hozzáértőknek, milyen az atonalitás, azaz amikor a hangok harmónia- vagy dallamkombinációja bármiféle korlátozás nélkül előfordulhat. Aztán áttér a tizenkétfokúságra, a dodekafon zenére, amelyben addig nem ismétlődhet egy hang, amíg a többi tizenegy meg nem szólal. Kicsit elveszettnek érzem magam, körülbelül úgy, mint egykor a ké­miaórákon. De olyan lelkesen mesél a komponálásról, a sajátjáról és Schönbergéről, hogy már ezért megéri meghallgatni.

Arnold Schönberg magyar származású volt. Nagyszülei Szécsényben éltek, apja Bécsbe települt, ott született Arnold is, aki már kilencévesen megírta első zenei zsengéit. Apja halála után dolgozott banktisztviselőként, majd később egy művészkabaré zeneigazgatójaként is. Richard Strauss és Gustav Mahler is elismerte zeneszerzői kvalitását. Az atonalitás úttörőjeként emlegetett Schönberg művei az 1900-as évek elejéig még valamely hangnemben íródtak, egy-egy hang köré építve, azaz tonálisak voltak. 2. vonósnégyesének utolsó tételénél jutott el az atonalitáshoz.

Az első világháború után zenéjét egyre jobban fogadták, a Porosz Művészeti Akadémiára is meghívták tanítani, ahonnan 1933-ban bocsátották el - a nácik hatalomra kerülésekor. Párizsba költözött, ahol visszatért a zsidó valláshoz, amelyről még 1897-ben tért át a protestáns hitre. Franciaország után pedig Amerika következett, ott élt élete végéig.

A Mózes és Áron saját korábbi színműve, A bibliai út nyomán készült, amely egyfajta válasz a németek zsidóellenességére, egyben saját zsidó identitásának megnyilvánulása. Az opera harmadik felvonását sosem fejezte be, sőt éle­tében még az elkészült részeket sem mutatták be - csak három évvel később, 1954-ben került színpadra a mű.

Magyarországon tavaly nyáron játszották először, a Miskolci Operafesztiválon, ahol a harmadik felvonás prózában hangzott el. A címszerepeket ugyanazok énekelték, Wolfgang Schöne és Daniel Brenna, akik a jövő szombati, félszcenírozott előadásban. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkart akkor is Kocsis Zoltán vezényelte, aki - mint mondta - az előadás után úgy érezte: röhejes, hogy több mint két óra tömény Schönberg-zene után egyszer csak elkezdenek beszélni. Ekkor döntött úgy, megkomponálja a befejező felvonást.

- Az elmúlt három évben ez volt a kórus legnehezebb betanítása - mondta Antal Mátyás karigazgató. A felkészülést a tavalyi bemutatóhoz nyolc hónappal korábban kezdték, nyolcvan emberrel kellett ugyanis elhitetni, hogy ez egy gyönyörű darab. A második megtanulásnál, a mostani bemutatóra készülve, ez már jóval egyszerűbben ment. A Novák Eszter által színpadra állított előadásban 236-an szerepelnek, plusz a karmester, Kocsis Zoltán. A koncert délutánján A bibliai út című színművet a kaposvári színifőiskolások adják elő Rusznyák Gábor rendezésében.

Mint a hírekből hallani lehetett, ellopták Kocsis Zoltán note­bookját, amelyen az új szerzeményét őrizte. A számítógép nem lett meg, de mivel a művet több helyre is lementette, ez nem késleltette a premiert. A jogörökösökkel sem akadt gondja, ők nagyban tá­mo­gatták a mű befejezését. A szerzőt egyelőre nem érdekli a kotta kiadása, sokkal inkább az előadás. Így nem véletlen az sem, hogy január 18-19-től a classiclive.comon megtekint­hető lesz a teljes hangverseny.

Kocsis Zoltán