Ilyenkor a szaklapok már-már előre vélik tudni a listát, amelyet a tájékoztatás megerősít vagy cáfol, de az idén még az olyan elismert orgánumok is csak részleges tippelésre vállalkoztak, mint a Variety. A május 12-én kezdődő seregszemle válogatóbizottsága a nagyvilág filmművészetének újdonságait reprezentáló, csaknem 4000 benevezett filmből állítja össze a programot, és talán mondani sem kell: mindenki a résztvevők között akar lenni.

Mindenesetre most, az első körben bejutottak között már van magyar film: a művészibb alkotásokat versenyeztető hivatalos programba, az Un Certain Regardba meghívták Kocsis Ágnes második rendezését, a Pál Adriennt. A rendező igen illusztris társaságba került, ugyanis ugyanebben a szelekcióban mutatja be legújabb munkáját Jean-Luc Godard, Manoel de Oliviera, Hong Sangsoo és két román nagyágyú, Radu Muntean és Christi Puiu.

Ennek alapján pedig már most sikerről beszélhetünk a tavalyi évhez képest, amikor egyetlen magyar nagyjátékfilm sem került be a világ legfontosabb mozgóképes eseményére. (Igaz, ha az idei februári szemle terméséből kellett volna válogatni, akkor ez most sem lett volna másképp.)

- Nem szeretnék túl sokat elárulni a filmről, mert már azzal is számos meglepetést lelövök, ha a cselekményt elárulom. A Pál Adrienn első szinopszisát még negyedéves egyetemi hallgatóként írtam, és a Friss levegő után rögtön hozzáláttam a forgatókönyv megírásához, amely 2006-ra készült el - mondta lapunknak Kocsis Ágnes, akit telefonon értünk el, mivel a Pál Adrienn utómunkálatain jelenleg is éjt nappallá téve dolgozik Hollandiában.

A szinopszisból azért kiderül az alapszituáció: a film Piroska, egy túlsúlyos, érzéketlenné vált ápolónő története, „aki nem tud ellenállni a krémes süteményeknek. Az elfekvőosztályon dolgozik, az életét körbefonja a halál. Egy napon útra kel, hogy megkeresse régen elvesztett gyerekkori barátnőjét. Miközben az emlékeit próbálja összegyűjteni, ellentmondásos utazásra indul a saját és azok emlékezetében, akikkel útja során találkozik".

A rendező annyit tett ehhez hozzá, hogy a fő motívum a műben önmagunk keresése, és hasonlóan lassú tempójú, és olyan, beállításokkal készült moziról van szó, mint a Friss levegő volt. Ahogy fogalmaz: annál azért kicsit mozgalmasabb, de akciófilmre senki se számítson.

- Számomra ez egyértelmű önigazolás - teszi hozzá Pusztai Ferenc producer, aki korábban már járt Cannes-ban, éppen Kocsis Ágnes első nagyjátékfilmjével, a Friss levegővel. Pusztai elmondása szerint ő igazi „outsider" producernek számít Magyarországon, a szakmán kívülről érkezett. Amikor eldöntötte, hogy beszáll a filmkészítésbe, a magyar produceri módszer helyett a nemzetközi modellt és technikákat alkalmazta, amiért számos kritikát kapott itthon, de a cannes-i meghívás fényében most már biztosan tudja, jól döntött, hogy a saját feje után ment.

Ha pedig már a hazai producerekre terelődött a szó; az utóbbi hetekben nagyon sokan híresztelték, hogy melyik magyar film lesz tuti befutó Cannes-ban. Folyosói fogadások zajlottak, hogy Mundruczó Kornél Frankenstein-terv című Mary Shelley-adaptációja és/vagy Tarr Béla A torinói ló című műve - mely szokás szerint Krasznahorkai László művén alapul - kerül-e majd be a hivatalos versenybe. (Bátrabb emberek még Miklauzic Bence A zöld sárkány gyermekei című abszurdját is meghívásra esélyesnek vélték, de ez a dolgok jelen állása szerint nem túl valószínű.)

Nos, a szerencsejátékot lehet folytatni, mivel a szervezők csak 16 címet (köztük olyan kaliberű művészek filmjét, mint Takeshi Kitano, Alejandro Gonzalez Inarritu, Mike Leigh, Nyikita Mihalkov vagy Bertrand Taver­nier) jelentettek be, további 4-5 versenybe kerülő mű kiléte még kérdéses. Versenyen kívüli gálavetítésen mutatják be Woody Allen, Stephen Frears és Oliver Stone művét.

Visszatérve a hazai esélyekre: volt már arra példa, hogy egy-egy évben két magyar film is futott a versenyben.

Ilyen év volt 1969, amikor Jancsó Miklós Fényes szelek és Sára Sándor Feldobott kő című műve indult, illetve 1979, amikor - és ez különösen érdekes - egy alkotó volt jelen két művel: Jancsó Miklós a Magyar rapszódiával és az Allegro Barbaróval, 1981-ben pedig Szabó István a Mephistóval és Gaál István a Cserepekkel szállt versenybe az Arany Pálmáért. Igaz, ezek nem mostanság történtek. Az, hogy ez a csoda megismétlődik 2010-ben is, nem kizárt, mivel Mundruczó Kornél és Tarr Béla is komoly cannes-i karriert tudhat maga mögött. Mindketten voltak már versenyben, az előbbi a Deltával, az utóbbi A londoni férfival.

Minden bizonnyal a film készültségi foka is meghatározó lesz a válogatók döntésekor. Lapunk úgy tudja, hogy a Frankenstein-terv gyakorlatilag készen van, A torinói lovon viszont még javában dolgozik Tarr és stábja. Ha netán mégsem készülnek el időben, legalább már most tudunk egy biztos cannes-i magyar versenyfilmet 2011-ben.