Cellux tartja össze a Zeneakadémia díszeit
Épülettörténeti kutatás előzte meg a Zeneakadémia hamarosan induló felújítását. A régi állapotot keresték, és meg is találtak olyan korábbi mintákat - például a folyosói magyaros motívumokat -, amelyeket mára elfedtek az olajfestések.
A minap bejárásra invitálták a sajtót, kukkantsunk be a színpad alá, vagy másszunk le mélyebbre, a kazánházba. Sőt, a rekonstrukciós tervekből, valamint Schiller Kata fotóiból összeállított kiállításokon azt is megnézhettük: milyen volt régen a Zeneakadémia, és milyen lesz ezután.
A könyvtári főtanácsos Szirányi Gábortól tudtuk meg, hogy az eredeti elképzelések szerint a háznak szecessziós homlokzatot terveztek, de egy minisztériumi rendelet megtorpedózta az elképzelést. Mesélt a Zsolnay gyár kerámiáiról, a híres eozinmázas díszekről, amelyekről később azt is megtudtuk, hogy jó párat ma már a cellux-ragasztó tart össze.
Az építkezés egyébként három évig tartott az 1900-as évek elején, bár a tervek már az 1890-es évektől megvalósításra vártak. Ma már maximum a szemöldökünket húzzuk fel, ha azt halljuk, hogy az 1907-es megnyitókor támadták az épületet, amiért túlzott benne a nyugati stílus, kevés a magyaros motívum. A termek színvilága egyébként a megnyitáskor egészen más volt, mint ma, bár az előcsarnokban Róth Miksa üvegművészetét a mai napig megcsodálhatjuk. Akárcsak a lépcsőmellvéd aranygömbökkel pöttyözött kék Zsolnay-gömbjét.
Az egész Zeneakadémiát, igazgatói és személyzeti lakásokkal együtt (ezek most megszűnnek) mai áron ötmilliárd forintnyi aranykoronáért építették fel. A felújításra ezúttal megközelítőleg 11 milliárd forintot szánnak. De mi is történik a rekonstrukció során, amelynek Lakatos Gergely főmérnök szerint két mottója van: értékmegőrzés és korszerűsítés? Az egyik legfontosabb: az ezerszer elátkozott, nyikorgó és rendkívül kényelmetlen földszinti székeket lecserélik. Marad a thonet jelleg, de az ülőalkalmatosságok jóval nagyobbak, komfortosabbak lesznek, és a sorok is szellősebbé válnak. Ráadásul a székeket ki lehet majd vinni a teremből, és felcserélhető lesz a színpad a nézőtérrel. Igaz, így vagy kétszázzal kevesebben férnek majd el a földszinten, de hát valamit valamiért.
Nagy hangsúlyt fektetnek a klimatizálására is. Lakatos Gergely ígéri: nem kell attól tartani, hogy lefagy a bokánk vagy épp a fülünk, mert speciális technikát alkalmaznak. A nagyterem 7500 köbméternyi levegőjét hangtalan rendszer hűti-fűti majd, de persze a berendezés az épület műemlék jellegét sem sértheti.
Kevés értékelhető ábrázolás maradt fenn a kisteremről, amelyet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói nem is igazán kedvelnek, mert túl ridegnek tartják. Egy 1907-es újságcikk szerzőjére ez a tér viszont kellemes, otthonos benyomást tett. Most annyi változás várható: visszaállítják a zenekari árkot meg a zsinórpadlást, és alkalmas lesz kamaraopera játszására is.
Bebújtunk még a színpad alatti részbe is, olyan fagerendák közé, amelyekből néhány valószínűleg már a Zeneakadémia építésekor is használatban volt. Sőt bekukkantottunk a mostani, meglehetősen lerobbant kazánházba, ahol a legkevésbé intim módon fürödhettek a munkások. A kazánház állítólag semmilyen létező szabványnak nem felel meg, nem véletlen, hogy elbontják, hangszertároló költözik a helyére. A kazán pedig a negyedik emeletre kerül, néhány tantermet vált fel.
Állítólag a női mosdó előtti sor is apadhat, mert több mellékhelyiséget építenek ki. Felszedik az előcsarnok százéves linóleumát, és helyette kőtörmelékes terrazzo burkolatot raknak le. De ami a legfontosabb: változatlan marad a koncerttermek akusztikája. 9600 mérést végeztek el azért, hogy kiküszöböljék a színpadátépítés miatt fenyegető esetleges változásokat.
A következő két évben ezt a páratlan akusztikát nem élvezhetjük ugyan, de azért kapunk még egy kis haladékot. Kedden kezdődött és november 9-ig tart a Da Capo 2011 - Épületbúcsúztató fesztivál. Szerdán és pénteken betegség miatt ugyan elmaradnak a koncertek, de a hétvégi események között több ingyenes koncertre is várják a közönséget. Napközben az egész családnak szánnak programot, külön a gyerekeknek és a felnőtteknek, pénteken éjjeli dzsesszre, szombaton éjjeli orgonakoncertre invitálnak. Vasárnap pedig a Beethoven-nonstopon a zeneszerző összes szimfóniáját eljátsszák a Nemzeti Filharmonikusok és zeneakadémisták. Mindhárom koncertet Kocsis Zoltán vezényli.
