A kezdeményezés fontosságát civil mivolta adja, hiszen a szobor elmozdításával éppen az a baj, hogy a mögöttes okok túlságosan átpolitizáltak, ideologikusak. A verselő esemény ötlete egy világnézetileg különböző tagokból álló, egyszeri alkalomra összeállt csapaté. Csoportként nem kötődik se pártokhoz, sem szervezetekhez, derül ki a rendezvény facebook oldaláról. A szervezők abban értenek egyet, hogy József Attila művei a politikai megosztottság fölött állnak, közös kulturális hagyatékunk részei, és ezt a gondolatot még csak tüntetésnek sem nevezhető békés piknik formájában szeretnék kinyilvánítani.

A két nap során bárki odamehet a Kossuth térre, elmondhat egy-két neki fontos sort József Attilától, vagy szabadon bemutathat bármely, az életmű inspirálta dalt, rajzot, akár táncot is.

A piknik előzménye a Kossuth tér átalakítási tervezete, amelyre a kormány másfélmilliárd forintot különített el. Visszaállítanák a teret az 1944 előtti formájába, visszamenőleg eltörölve ezzel mindent, ami 1944 óta nyomot hagyott a téren. Ennek esne áldozatul feltehetőleg elsősorban Károlyi Mihály szobra, és szükségszerűen az ötvenhatos emlékművek, valamint minden más későbbi keltezésű szobor, így József Attiláé is. Mindezek ellenére a kormánypárt állítólag nagyon szereti József Attilát. Kövér László házelnöknek ő a kedvenc költője.

A kormányoldalt is szokatlanul megosztó intézkedés - ezen belül is a József Attila-szobor áthelyezése, amit példádul Szőcs Géza kulturális államtitkár is bírált - szimbolikus jelentőségű, nem pusztán esztétikai kérdés.

A ’44-es dátum mellett az szól kormányoldalon, hogy ily módon nyerje el a tér „eredeti” formáját. Csakhogy természetesen nem ez a dátum tekinthető a tér legkorábbi állapotának. Ahogy azt lapunkban többször is megírtuk, a tér változása a XX. század elejétől folyamatos volt.

József Attila szobra mellett versek és dalok hangzanak majd el péntektől szombatig. De ha belegondolunk, nem önmagában azzal van a gond, hogy pár kilométerrel arrébb van-e a szobor, ahogyan azt L. Simon László, a parlament kulturális bizottságának elnöke is olyan pontosan megfogalmazta. Lehet és szabad szobrokat mozgatni (noha a Kossuth térnél kiemeltebb presztízsű helyszín talán nem létezhet egy szobor számára), és talán nem gyülekeznének civilek a téren, ha a tér funkcionális és városépítészeti átalakítása ezt ténylegesen indokolná. Nem pedig csak ez a nehezen védhető, több ponton támadható és ideologikus dátum volna mindenre a magyarázat.

Gerő András történész többször, több fórumon kifejtette, hogy az 1944-es dátum, a Nemzeti Hitvallásbeli kitétellel lehet összefüggésben. E szerint hazánk ekkor veszítette el önrendelkezését. Ez előtt volt tehát minden tökéletes, ez az origó, ide kell nekünk visszatérni. A történész szerint innen az ominózus dátum ötlete, és ezért zajlik minden másról a diskurzus, csak arról nem, hogyan oldjuk meg a tér esetleges problémáit.