Ezután a  Irie Maffia lépett színpadra Bajnok című, elég langyoskára sikerült dalával, amely a Magyar Labdarúgó Szövetség Bon Voyage fantázianevű Európa-bajnoki kiadványán is szerepelt már. A refrénbe azóta sem került bele a néhány hiányzó r betű („aacomon apvó kaacok”), így Sena pazar piros-fehér-zöld hajdísze ellenére is feszengtünk kissé.

Deniz Halhatatlanok című dala az utolsó Eb-csoportmeccs utáni eufóriában, a Margit-híd tövében debütált nagyközönség előtt, a hozzá készült kisfilm pedig az eskütételen. Az egyébként sportimádó rapper a mostanában rajta és a sportolóinkon is mind gyakrabban látható HUNbelievable feliratú pólóban lépett fel – nocsak, létezik szellemes, vállalható szlogen Bol-Dog országában? –, Facebook-oldalán pedig férfiasan bevallotta: megkönnyezte a videoklipet, amely a legszebb olimpiai pillanatokat idézi. A MOB felkérésére készült Halhatatlanok korrekt, mi több, az Ússz, amíg élsz és ahhoz hasonlatos förmedvények után egyenesen bravúros feladatmegoldás, a segítségével az Eb-delírium egy része talán konzerválható valamelyest az augusztusi rajtig.

Boros Misi Szabó Miklós / Népszabadság

Ezek után viszont finoman szólva is nehezen volt értelmezhető Szikora Csikidám Róbert Viva Olimpia, Ria, Ria, Hungaria szövegezésű produkciója. Mire a sokkból ocsúdtunk, következett a győri balett performansza Velekei László látványos és ötletes koreográfiájával és bónusz We Are The Champions-szel – igaz, az operatőr vagy a rendező nem feltétlenül ismerte fel a helyzetet, hogy az élőképszerűen megjelenített olimpiai sportágak értelmezéséhez hasznos volna totálban látnunk azt, ami a színpadon történik. Az ország ügyeletes csodagyereke, Boros Misi, ahogy tegnap közölt interjúnkban ígérte, Bartók Béla Szonatinájának második, Medvetánc című tételét, illetve Liszt Ferenc f-moll etüdjét zongorázta, Pálúr János orgonaművész pedig a Himnuszt játszotta a Müpa szülinapos hangszerén. Az MTVA tehát kimaxolta a körítést – igaz, ha ezen múlnak a riói aranyak, akár tíz csikidámot is végighallgatunk.