Kikapcs.
Szerencsére most már az sem titok, hogy mennyi vért vesztett az orvtámadás áldozatául esett atya, miként megszűntek a kétségek azt illetően is: Miklós képes-e kimenteni Balázst a felrobbantott gyárépületből. Múlik a nyár, kezd tovatűnni a szánkból a tengervíz sós, keserű íze, emellett nem kiabálja már nekünk senki a fejünk fölött, a bringáját tolva, hogy friss csemege kukorica, mais, bitte. A gyermekembereket belökjük a suliba, az oviba, közben meg nézzük az eget, és azzal erősítgetjük magunkat, hogy nyugi, ki fogjuk mi bírni az egyre rövidebb nappalokat, az ötszáz forintos svájci frankon nyitó szürke, ködös novemberi reggeleket, sőt: ki fogjuk mi bírni a legnagyobb csapásokat is, amelyek az emberiséget sújthatják, ki fogjuk mi bírni tehát a ValóVilág ötödik szériáját és Hajdú Péter vadonatúj valóságshow-ját.
Erősek vagyunk, afféle leszerelt, szelidült tengerészgyalogosok, akik évtizednyi hadakozás, néhány könnyű torokelvágás és bélkivétel után határozott csöndben élnek kétszintes, hat garázsbeállóval és kosárpalánkkal spékelt házukban, s miközben várják a reggeli tejet meg lapot, beszélő papagájuk élelmeztetésével töltik mindennapjaikat. Ez aktuálisan, mintegy esetünkre vetítve annyit jelent, hogy éjszakánként, amikorra végképp elcsendesedik a lak, azon kapjuk magunkat: az akváriumban úszó halakat nézzük az ATV-n. Hogy miként jutottunk idáig, az persze nyilván magyarázandó. A Lipót-féle megközelítés eleve kiesik, hiszen az intézmény régen bezárt, és príma gyógyszereket kapni manapság; magunkba se fordultunk, sőt, jelenlegi optimizmus-mennyiségünkkel előadóként is fölléphetnénk valami tévéshop-produkcióban, forradalmian új lábaskészlet vásárlására késztetve a hon fotelban ülő polgárait. Talán csak annyi van, hogy az elmúlt négy évben, mióta valami hasonló név feltűnik a Televízió rovatcím alatt, mind szimplifikáltabbak, értelmetlenebbek lettek a műsorstruktúrákból kifolyó produkciók, jóllehet már megelőzően sem voltunk maradéktalanul elégedettek. Minek örüljünk? Mit írjunk?
Miközben ezerkilencszáz-akárhányból Kudlik Júlia alpesi táncot lejt a jódlizó Antal Imrével, s fogalmunk sincs, hová tűnik a mi adóforintunk, merthogy új műsorra nem, az tuti (MTV), aközben Tamás atyát lelövik (TV2), Kinga nem érti, miért Szabi a férje és miért nem Géza (RTL), továbbá balatoni bulit imitálva mindféle fiú-lány igyekszik a másik köldökpiercingjéről lenyalni a tejszínhabot (Viasat3): nagyjából tényleg ennyi történt a héten. S most hiába kiabálják közbe, hogy van itt azért más is, Viasat History meg Discovery Channel meg Pax Tv, amikor a főadókon kívüli csatornákra legföljebb egy járási kultúrházra való ember kapcsol.
Még jó, hogy a Duna TV által meghonosított műfaj, miszerint halak úsznak akváriumban, és ezt még mutatják is, folytatásra talált az ATV-n. Boldog életük lehet ezeknek a halaknak: vizük van (hehe), dolgozniuk nem kell, és a csinos kis edényben mehetnek, amerre akarnak. Megyünk mi is: köszönjük szépen, viszlát.
