„Kihagyhatatlan” Goya

Ritka lelkesedéssel fogadták a brit sajtó képzőművészeti kritikusai a héten megnyílt, január 10-ig látható Goya-tárlatot. Francisco de Goya y Lucientes (1746–1828) munkásságának mintegy harmada tartozik a portré kategóriájába, és több mint százötven vászon élte túl az évszázadok viharait. Ebből hetven díszíti most a Trafalgar téri múzeum falait.

A „mérföldkő-jelentőségűnek” és „kihagyhatatlannak” minősített kasszasiker-kiállítás számos olyan remeket vonultat fel, amelyeket ritkán vagy még soha nem kölcsönöztek ki. Nagy meggyőző erőre volt szükség ahhoz, hogy Alba hercegnőjének – a kiállítás logójaként London minden pontján látható –1797-es keltezésű portréjáról első alkalommal, három hónapra lemondjon a New York-i székhelyű Amerikai Spanyolok Társasága.

Bámulatos, hányféle műfajban –életnagyságú vásznakban, miniatűr rézkarcokban, krétarajzokban stb. – próbálta ki magát Goya. Az első 1773-ban készült, az 1820-as utolsó pedig megrendítő élmény. Goya addigra több súlyos betegségen esett át, és teljesen megsüketült. A Minneapolisi Művészeti Múzeumból érkezett, a művészt Arrieta doktorral ábrázoló festményen Goya a halálhoz közeledő aggastyánnak látszik, noha még további nyolc évig alkotott. Ahogy a tárlat kurátora, Xavier Bray a sajtó számára megfogalmazta, Goya „innovatív és a konvencióktól tartózkodó megközelítése új magasságokba emelte a portréfestészetet. Még legnagyobb szabású és legemlékezetesebb formális, hivatalos arcképei is sokat elárulnak modelljei lelkéről”.

A látogató lépten-nyomon meglepetésre bukkan, ami nem csoda, hiszen udvari festői tisztsége mellett Goya a Spanyol Királyi Akadémia festészetiigazgató-helyetteseként is szolgált, és növendékeit a szabályok semmibevételére biztatta. Például a híresen csúnya III. Károly 1788-as portréja minden pompától mentes, a király vigyorogva támaszkodik vadászfegyverére, mellette pedig békésen pihen kutyája. A magát az emberek barátjának tekintő uralkodó igényelte az informális megjelenést.

Goya mestere volt az önreklámozásnak: Alba hercegnőjének ujja jelentőségteljesen mutat a Solo Goya (CsakGoya) feliratra. Manuel Osorio Manrique de Zuniga, Altamira grófja legifjabb fiának portréján három macska és számos tengelice mellett egy szarka látható, amelynek csőréből szégyentelenül a mester névjegye bukkan elő.

Gyakran arcok és alakok tökéletlenségét nem leplezve megörökített jeles személyiségeken kívül a National Gallery varázslatos kiállításán Goya családját – feleségét, egyetlen életben maradt fiát és annak beházasodott hozzátartozóit is – megismerjük. Felejthetetlen a néhány hónappal a halála előtt készült, szeretettől átitatott festmény, amely egyetlen unokájának állít emléket.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.