Magyar vagyok – mondja Miskolcon, a CineFest Nemzetközi Filmfesztiválon Patrick Alexander, egy részben Berlinben felnőtt amerikai férfi, aki Bogotában él. – Szegedre jöttem tanulni, megtaláltam magam és magyar barátaimat, mikor pedig Bogotába mentem, az ’56 után odakerült Gyuri bácsi volt a magyar barátom – mondja tökéletes magyarsággal. Gyuri bácsi, vagy ahogy a helyiek hívják, Don Jorge viszont már inkább spanyolul beszél, egy Parador Húngaro nevű kifőzdét üzemeltet, otthon pedig mangópálinkát készít. Patrick Alexander nonprofessionnal dokumentumfilmje kettőjükről és az identitáskeresésről szól. Mit jelent Magyarország ennek a két barátnak? Milyen országra emlékszik Gyuri bácsi, mi él Patrick képzeletében, mit élnek meg Gyuri bácsi hátrahagyott rokonai?

Patrick, aki magyar és Gyuri bácsi, aki kolumbiai

– A film készülése közben el kellett fogadnom, hogy kicsit mindenki vagyok – mondja a rendező, aki a magyar és angol mellett tökéletesen beszél spanyolul is. – Minden egyes nap építed, alakítod magad. Az identitások nem váltakoznak, hanem összeállnak, abból, amit tapasztaltál, akikkel találkoztál, a helyekből, ahol jártál, a nyelvekből, amiket beszélsz. Te döntöd el, ki vagy, mit viselj, mit mondj. A filmben kimondtam, hogy magyar vagyok, mert mondani kellett valamit. Amint kimondtam, valóssággá vált. Boldog vagyok, hogy magyar lehetek, hogy azzá váltam. Ezt nem vehetik el tőlem.

Patrick irodalmat tanult és tanít, majd felesége, a kolumbiai Aseneth révén, aki a film társrendezője, ismerkedett meg a filmes világgal. – Szerintem jó dolog, hogy nem tanultam kifejezetten filmkészítést, így kerültek bele olyan véletlen dolgok, amiket a profi filmkészítés-tanulás és az egyetem kivett volna belőle – mondja lapunknak. Aseneth viszont emlékezteti, férje először ügyetlennek találta saját anyagát, mert túlzott elvárásai voltak a filmmel szemben. – De engem megmozgatott, és azt gondoltam, ha rám hatott, akkor talán másoknak is érdekes lehet – mondja. – A legboldogabb pillanatom akkor volt, mikor megtaláltam, hogy mi is a történet benne.

Patrick Gyuri bácsiról akart filmet csinálni, de valahogy, mivel fizikailag és érzelmileg is ott volt, ő is belekerült a filmbe. A producerek viszont őt akarták a film vezérszereplőjének, nehezen bólintott rá, hogy mint szereplő is megjelenjen.

– Vannak filmek, amelyek nagyon esztétikusak, de nincs mögöttük semmi. Ezt mindenki átérzi és megérti, mindegy, hogy magyar vagy kolumbiai vagy egy német nézi.Mikor másoknak megmutattuk, ugyanazt érezték, mint én, ugyanakkor nevettek, mint én, és ugyanakkor sírtak. Talán nem esztétikus, de az életet mutatja meg – meséli a pár, hozzátéve, semmi sem volt megrendezett,minden jelenetet spontán vettek fel. Kézi kamerás forma, átgondolt történet, professzionális utómunka. A Parador Húngarót itthon most először, a miskolci CineFesten mutatták be.