Kézzel látnak
Középkorú házaspár áll egy festmény előtt. Centiről centire tapogatják a képet, közben vitatkoznak. - Szerintem ez egy nőalak. Eddig ez tetszik a legjobban - mondja a nő. - Nekem az előző jobban tetszett - válaszol a férfi, és nevetve hozzáteszi: arról a mákos guba jutott eszébe. Van miről vitatkozniuk, hiszen annak ellenére, hogy mindketten vakok, „látják" a képet. A kiállítás összes képe plasztikus, így egyaránt évezhető látók és nem látók számára. Ez ugyanis a Kézzel látók kiállítása egy budapesti bevásárlóközpontban.
- Nekem legjobban a Tűz című kép tetszett - mondja Leány Ferenc. Hozzáteszi: szinte érezte a melegét a kezével. Leány Ferenc születése óta vak, szobor- és érmekiállításon már járt, de festményeket most lát először. Azt mondja, hogy kétszeresen örül a rendezvénynek, egyrészt, mert „láthatóvá teszi számára a művészetet", másrészt, mert ez végre egy olyan kulturális program, amit egyformán élvezhetnek látó barátnőjével. - Nekünk is fontosak a közös élmények, de ritkán adódik olyan lehetőség, amit mindketten akadálytalanul élvezhetünk - magyarázza. Hozzáteszi: az ehhez hasonló integrált programok talán még fontosabbak, mint ha kizárólag vakoknak rendeznek egy eseményt.
- Tíz éve készítek ilyen plasztikus festményeket, de évekig nem jutott eszembe, hogy ezeket nem csak a látók nézhetik meg - meséli az alkotó, Gyüre László. Aztán egy baráti beszélgetésen vetődött fel, hogy tegyék vakok számára is elérhetővé a festményeket. - A képek mellé Braille-írással is ki van írva a címük. A nem látók mozaikszerűen rakják össze, és magukban végül vizuális élményként fogadják be a festményeket - mondja a képzőművész. Ezek után nem meglepő, hogy a látó és a vak nézők visszajelzései hasonlóak, hasonló kritikákat fogalmaznak meg egy-egy képről. - A nem látók a nehezen értelmezhető, absztrakt képeket is értik, szeretik. Olyannyira, hogy kifejezetten kérték, ne csináljak a kedvükért egyszerűbb képeket. Igényik azt, hogy ily módon az absztrakt művészettel is megismerkedhessenek - mondja Gyüre László. A képeket meg is lehet vásárolni, a bevételből a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Egyesülete rászoruló látássérülteket támogat.
- Nagyon vizuális világban élünk - szögezi le Fodor Ágnes, az egyesület elnöke. Leány Ferenchez hasonlóan a 18 éves kora óta látássérült elnök is az integrált eseményeket tartja a leghasznosabbnak. Szerinte csak így kerülhetnek közelebb egymáshoz, lehetnek empatikusabbak egymással látók és nem látók.
Ezt a célt szolgálja az úgynevezett bevásárló sátor is. Ebben - a néhány évvel ezelőtti Láthatatlan című kiállításhoz hasonlóan - a látók is átélhetik, hogy milyen nehéz sötétben élni. A sátorban élelmiszer- és ruhabolt van, polcokkal, kosarakkal, pénztárral - teljes sötétségben. Akik eljönnek a bevásárlóközpontba, megtapasztalhatják, hogy mennyivel kevésbé örömteli így költeni a pénzt. Leány Ferenc vezeti, segíti a látókat a bevásárló sátorban. Azt mondja, hogy tíz perc is elég, hogy átérezzék, mennyire nehéz akár csak egy mustárt megtalálni az egyforma tubusok, flakonok tömegében. Nem is szólva a fizetés nehézségeiről. - Nekem ilyenkor a barátnőm segít, együtt szoktunk vásárolni - mondja. Aztán hozzáteszi: pontosabban, segítenek egymásnak. Mert a szatyrokat ő szokta hazacipelni.
