Múlt vasárnap este a Debreceni Zsidó Hitközség székházának nagytermében ültem, Bächer Iván barátom zsidó kabaréját néztem, és eszembe jutott megboldogult nagymamám örökbecsű mondása: nagy röhögésnek sírás a vége. A sátrak ünnepét ülte éppen a hitközség, a szukkot nevezetű ünnepet, amely idén szeptember 26-án köszöntött be, és október 5-én van vége. Csak ennek a keserű komédiának, ennek a zsidó kabarénak nem lesz vége soha, amíg a "zsidó beosztás" létezik. Szép Ernő sokatmondó és mélyértelmű kifejezése ez, Bächer Iván meg is említi a kabaréban. Bächer egyébként ennek a zenés műsornak nem csupán szerzője, de narrátora is: apai felmenői életéről mesél kacagtató szomorúsággal. A nagyapáról és a nagyanyáról, kiket szándékuk, akaratuk és vágyaik ellenére a "zsidó beosztás" gúzsába kötött a megbolondult századelő. Ki így védekezik a zsidósága ellen, ki úgy. A Bächer-felmenők között akadt olyan - meséli a narrátor -, aki a biztonság kedvéért keresztény hitre térítette lányait, majd fölháborodva értesült róla, hogy az egyik kikeresztelkedett leány - Úrjézus, segíts! - éppen egy zsidót választott férjül magának. Egy zsidót!!! Milyen vicces az élet.

- Nem baj, ha zsidó, de legalább gazdag és paszománygyára van - legyintettek az újdonsült keresztény zsidók, de elkövetkezett a világválság, odalett a paszomángyár és röviddel később odalett a zsidóság is. Kabaréban voltunk, ennek megfelelően többet sírtunk, mint nevettünk.

A családi mese hangulatát századeleji kuplék színezték, Gábor Andor és Szirmay Albert művei, akikről Karinthy Frigyes a Nyugat 1912. évi második számában így írt: "Képzeljünk egy vidám anatómust, aki abban leli mulatságát, hogy a hulla testrészeit felcseréli: a nyakra két lábat tesz és a lábak helyére két kezet. Semmi értelme. De van benne valami hetyke, nihilista filozófia: íme, a bölcs és vaslogikájú természet - milyen ostobán hat s milyen komikusan az ő logikája, mihelyt az emberi akarat játékos önkénnyel belenyúl a munkájába. (...) Gábor Andor a kabaré-kupléba a magyar kroki-irodalom fejlett és rafinált humorát vitte be: költészetet csinált a krokiból és krokit a költészetből. Hálás vagyok neki, sokszor megnevettetett."

Hát őket hallgattuk mi a szukkot ünnepen, Gábor Andort és Szirmay Albertet, akik annak idején egy Karinthy Frigyest sokszor megnevettettek. Bächer Iván zsidó kabaréjában kupléikat Eszes Fruzsina és Rácz Attila adta elő, a zongoránál pedig Ökrös Ottó brillírozott. A műsor végén Eszes Fruzsina fölolvasta a tatárszentgyörgyi önkormányzat határozatát arról, miszerint a faluban nem engedélyezik az ott lelőtt romák emlékművének felállítását, tekintettel arra, hogy az emlékmű netán a roma áldozatokra emlékeztetne. Búcsúzóul Rácz Attila elénekelte nekünk a cigány himnuszt - s ezután nagy csönd ereszkedett a zsidó ünneplőkkel teli nagyteremre.