- Betörtek a lakásomba, és elvittek 15 millió forint értékű festményt. Az egyik Nagy Oszkár-képem másolatát néhány hónap múlva viszontláttam - meséli Somlói Antal. A műgyűjtő mindenáron falhoz akarta állítani a csalókat, ezért nem volt rest 550 ezer forintért visszavásárolni tőlük saját műtárgyának hamisítványát. Hogy bizonyítékkal szolgáljon a nyomozó hatóságnak, és nemcsak a föláldozott félmilliót, hanem az ellopott tizenötöt is visszaszerezhesse. Vizsgálat indult, amelynek a végén az ügyészség kimondta az arculcsapással fölérő ítéletet. A bizonyítékok beszerzése nem a sértett feladata, egyébiránt, ha Somlói úr megállapodott a "festményárusokkal" az árban, szabályos adásvétel jött létre, nekik ehhez nincs több hozzáfűznivalójuk.

A problémasorozatnak azonban ez csak a záróakkordja. Az eredőjéhez legalábbis az Ecseri piacra kellene kisétálnunk, vagy becsöngetnünk egy pesti magánlakásba, ahol százszámra állnak a hamis festmények. - Ezekről részben a rendőrség is tud, mégsem történik semmi - magyarázza a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusa, Lengyel László. A művészettörténész - aki igazságügyi szakértőként időnként a bíróság munkáját segíti - egy napokban rendezett konferencián fakadt ki: a műtárgyhamisítók ma nyakon csíphetetlenek Magyarországon.

Megkérdeztük a Hungart Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület jogi képviselőjét, Győri Erzsébetet, mely jogszabályok alapján szankcionálható a festménymásolás, vagy az, ha valaki népszerűbb, drágábban eladható festő művévé szignál át egy alkotást. - A büntető törvénykönyvben a csalás az általános szabály, aztán van egy konkrétabb rendelkezés, amely azt a szerzői jogot sértő személyt bünteti, aki ezt a tettét haszonszerzés reményében vagy az alkotót megkárosítva követi el. A büntetés két év börtön is lehet.

Erre azonban sem Győri Erzsébet, sem Lengyel László nem ismer az elmúlt húsz évből precedenst. Nem úgy a "festménykoppintás" büntetlenül hagyására. A HUNGART-jogásznak nemrég az egyik hazai bíróság felkérésére az úgynevezett Szerzői Jogi Szakértői Testület tagjaként kellett állást foglalnia arról, vajon szerzői jogi bűncselekménynek (vagyis hamisításnak) minősül-e az, ha valaki nem egy festőművész konkrét munkáját másolja le, hanem "csak" a stílusjegyeit. A konkrét példában - ahol a rendőrség 120 darab hamis vagy valamely alkotó munkáira vészesen hasonlító - képet talált, a szakértői testület azt az elvet fogalmazta meg, hogy önmagában a Tóth Menyhért stílusában való festés nem bűncselekmény.

A legjobb szándékkal sem állíthatjuk tehát, hogy a hatályos jogszabályok megvédenék a gyűjtőt. De akkor mi védi meg?

Vannak, akik szerint a egyedül a csúcstechnológia. Egy hazai vállalkozás, a Tondo SP1 Kft. például olyan műszereket - köztük egy 3D-s, multispektrumú (azaz különféle hullámhosszokon dolgozó) szkennert - is használ műtárgyvizsgálataihoz, amelyekkel képesek feltárni egy festmény egymás alatti rétegeit, már ha vannak ilyenek. A Munkácsy rejtőzködő festményei címet adták például annak a vizsgálatsorozatuknak, amelyben három, a művésznek tulajdonított festmény alatt véltek felfedezni korábbi tanulmányokat. De hét hónap alatt megállapították egy Claude Monet-nak tulajdonított műről is, hogy az valóban Claude Monet-é (Vethuil táj). Ráadásul szupergépeikkel a festékanyag összetevőinek analizálását is vállalják.

A restaurátor Velledits Lajos szerint azonban nem mindig teljes sikerrel. Tondóék több helyen publikálták már például a Munkácsy-festményekről szóló bitumenelemzésüket. (A festőről elterjedt vélemény, hogy képei nagy részét ezzel az anyaggal alapozta, ez a ludas a sötétedésükért és színvesztésükért.) Velledits azonban épp arra mutat kémiai táblázattal alátámasztott vizsgálati eredményt, hogy az általa kutatott Munkácsy-képek közül egyetlen Düsseldorfban festett műve festékanyagai között találtak aszfaltot. Az összes többi, már Párizsban készült munka alapozóanyagát méhviaszból, mastix gyantából, lenolajból, terpentinből és gumiarábikumból állították össze.

- Nincs olyan festmény, amelyről ne mondaná valaki, hogy hamis - mondja némi cinizmussal Velledits Lajos. Ezzel együtt azt javasolja a gyűjtőknek: mielőtt komoly összeget áldoznak festményvásárlásra, szánjanak fáradságot és pénzt a kép anyagait és technikáját valóban ismerő szakértőre. Például olyan röntgenfluoreszcens vizsgálatra, amellyel teljes biztonsággal kimutathatóak a festékben lévő fémek, így azonosíthatók azok az anyagok, amelyeket a művész halála után kezdtek csak gyártani.

Jó tudni. Eggyel több biztosíték, hogy az ember nem hamisítványra hagyja ott a pénzét. Ha viszont még így is bepalizzák, egyet érdemes megfogadnia: nem segít az ügyészségnek nyomozni!