Igazi állatorvosi ló. Elődje, a Mária Valéria-telep háborús barakk-kórházból vedlett át az I. világháború után lakó-, pontosabban nyomorteleppé, amely még az 50-es évek közepéi is olyan penetránsan emlékeztetett a Horthy-érára, hogy végül bontásra ítélték, a helyére pedig új lakótelepet álmodtak. (Filmbarátoknak: itt, a Mária Valéria még álló barakképületeiben, de a már épülő József Attila-lakótelep árnyékában forgatták Páger, Sztankay és Bodrogi főszereplésével az 1964-ben bemutatott Hattyúdal című filmet. Három kedves pesti vagányról szól, akik csalnak, lopnak, élnek a mának, s nem hajlandók tudomást venni arról, hogy a dózer hamarosan az ő régi, megszokott világukig is elér.)

Az Üllői úti lakótelep - akkor még így hívták, hiszen az út mindkét oldalán folyt a munka - első épülete 1957. márciusára készült el, az utolsó pedig - immár paneltechnikával - 1980-ra. Eközben Budapest-szerte ezrével épültek az új otthonok. A cél a katasztrofális lakáshiány állami segítséggel történő enyhítése, a szűkös társbérletek felszámolása volt.

Mikó László, a Népszabadság fotóriportere 1966. decemberében készítette ezt a fotót, kevéssel az után, hogy a Budapest című folyóirat közölte egy szociológiai felmérés tényeit. A Városépítési Tervező Vállalat és a Fővárosi Tanács arra volt kíváncsi, vajon az újonnan átadott lakások mennyiben módosítják az élet minőségét. A három lakótelepen - köztük a József Attilán -, 6267 családnál folyt kérdezősködés végkövetkeztetései lehangolóak voltak.

Kiderült ugyanis, hogy a vizsgált családok 40 százaléka új otthonában is zsúfolt körülmények között él, vagyis rövidesen ismét joggal kopogtat majd a hivataloknál - nagyobb lakás kiutalását kérve. Vagyis világosan látszott, hogy a főváros kislakás-építési programja egyszerűen újratermeli a lakáshiányt.

A képen látható lakótelepen még ennél is komolyabbak meccsek folytak a kivitelezők és a lakók között, hiszen az itteni otthonok egy része eleve cs-kategórájú volt: csökkentett komfortfokozatú lakás, rossz belső elrendezéssel, kis méretű ülőkáddal. A többinél pedig a sietség, a silány minőségű építő- és szigetelőanyagok, a gyatra szerelvények és az ostobán értelmezett spórolás miatt volt szükség a tervezettnél jóval korábbi felújításokra.

Mondhatni: a lakótelep-építések gyermekbetegségeinek minden magyarországi tünetét magán viselte a József Attila. Kevés volt vagy a lakásoktól távol az óvoda, bölcsőde, iskola, s volt ugyan tejet, kenyeret, parizert árusító üzlet, de a zöldségért, gyümölcsért, húsért már utazniuk kellett a háziasszonyoknak. Viszonylag gyorsan fény derült arra a tervezéskor elkövetett baklövésre is, hogy Csepel és Kelenföld akkor még teljes gőzzel termelő üzemei a reméltnél jobban szennyezik a telep levegőjét, az építést lezáró, az ott élők komfortérzetét javítani hivatott munkákra - fásítás, füvesítés, játszótér- és parképítés - pedig olykor éveket kellett várni.

Még szerencse, hogy a felsoroltak közül egyetlen egyre sincs szükség ahhoz, hogy néhány lakótelepi srác összeálljon, és a lakótelepi grundon önfeledten rúgja a bőrt.



Fotó: Népszabadság-archív - Mikó László

József Attila-lakótelep