Egy legenda kocsit mos
Kű Lajos legendás alakja a magyar futballnak. Puskás mellett ő a másik magyar, aki BEK-döntőn játszhatott. 1978-ban, az FC Bruge csapatának tagjaként a Liverpool ellenében lépett pályára a BEK fináléjában, amit 1:0-ra elveszítettek ugyan a Wembleyben (!), de azért Kű Lajos mégiscsak legenda lett. Egy disszidens, aki nyugaton futott be karriert.
A magyar sajtóban róla beszélni akkoriban nem nagyon lehetett, akárcsak Puskásról, de a nép ajkán azért mégiscsak valami népmesei hőshöz vált hasonlatossá. Maga a neve is mesehőshöz illő. Ez a furcsa név, amelyről a 90-es évek közepén készült Presszó című filmben a csajok nem hiszik el, hogy létezik. Pedig annak idején, a hetvenes években mindenki ismerte, még vicc is volt róla.
Amikor 1972-ben, az EB 4-es döntőbe jutásáért a Romániával vívott legutolsó selejtezőn (melyet megnyertünk) Deleanunak kitört három foga miután Kű Lajossal ütközött, Erdélyben azt mondogatták: „Kűbe harapott”. Egyébként azon az 1972-es belgiumi EB-n, amelyen a magyar válogatott negyedik lett, ő lőtte az egyetlen magyar gólt. Úgy is fogalmazhatnánk: mindmáig az utolsó magyar EB-gólt. Nem mellesleg: ugyanebben az évben tagja volt a müncheni olimpián ezüstérmet szerzett válogatottnak is.
Ő az, itt a képen. Szóval, egy legendát láthatunk éppen kocsit mosni: 1975-ben, még itthon. Amikor még szabad volt írni róla. Sőt: hogy is kerülhetett volna különben a Népszabadság fotóarchívumába ez a fénykép, Bánhalmi János kollégánk fotója? Mindjárt elmondjuk, hogy került, de előbb még pár szót Kű Lajosról. Amit még tudni kell róla, s a fiatalabbak talán már nem tudnak, hogy 1969-től éveken a Ferencváros játékosa volt. A régi franzstadtiakban a „Fradi-szív” ma is megdobban, ha a nevét hallják: csakúgy mint Albert, Varga és mások neve hallatán. Bajnok nem lett a Ferencvárossal, de 1972-ben Kű a csapattal UEFA elődöntőig jutott.
A ferencvárosi szép éveknek köszönheti a képen látható 128-as Fiatot is – ezt már ő mesélte, amikor a kép, ürügyén felhívtam telefonon. Ugyanis az autóimportért felelős Mogürt vállalat vezérigazgatója, Csűri István nagy fradista volt. Így míg másoknak öt évet kellett várakozni egy-egy autóra, az FTC-játékosok fél év alatt hozzájuthattak a státusszimbólumnak számító nyugati autóhoz is. Persze csak ahhoz a néhány márkához, amit akkoriban behoztak. Kű Lajos is így kapta ezt a kis, bordó Fiatot 1972-ben. Még az árára is emlékszik, 118 ezer forintért vette. Hozzáteszi, az átlagkereset akkoriban 2 ezer forint körül volt, egy Zsiguli 78 ezer forintba került, a 98-as benzint pedig 5,20-ért tankolta a kicsikébe.
No de hiába a Fradi-kapcsolat és a szép zöld-fehér évek, itt a képen, 1975-ben Vasas-melegítőben látható. Egyébként a kocsimosáshoz akkoriban divatos "sportos elegancia" szabályai szerint öltözve. Kocsit így mostak akkoriban a macskaköves járdaszélen. Persze, Adidast nem mindenki engedhetett meg magának: de volt helyette mackónadrág, vagy kétcsíkos melegítő (zöld-fehér, piros-fehér vagy kék-fehér), volt dorkó. És a munkához kötelezően szólt a Sokol rádió, bár itt a képen nem. Viszont itt figyelmet érdemel a korhű beat-frizura, és az egyedi eleganciájú sapka, amely – mint megtudtam - egykor az olimpiai formaruhához tartozott.
De ott tartottunk, hogy Kű Lajos ekkor már a Vasasban játszott. Miért? Hihetetlenül hangzik, de szovjetellenessége miatt tessékelték ki a Fradiból, s majdnem az NB I-ből is. Ez vezetett később, 1977-ben a disszidálásához. Kiutazott Jugoszláviába, s egy jugoszláv-olasz határvárosban, Gorica/Goriziában a vasútállomás mellett átugrott a két országot elválasztó betonkerítésen. Ezzel az ugrással a napfényes Itáliába, a szabad világba lendítette át magát. Odaát már ismerősök várták. Csak a rendszerváltás után tért haza.
No de miért mosott Kű Lajos kocsit az utcán 1975-ben? Mert a Frankel Leó utcában, ahol akkoriban lakott, a Csaszi mellett volt egy kis vendéglő, s oda jártak a sportújságírók. Köztük lapunk egykori rovatvezetője, Lukács László (alias „Mösziő”) és kollégája, Szabó Ferenc, akinek egyszer csak eszébe jutott, hogy „a téma az utcán hever”, s ezzel a felkiáltással megkérték a törzsvendég futballistát, mossa már le egy fotó kedvéért, brahiból a Fiátját. Nem tudom, hogy végül lett-e cikk belőle: a '75 őszi számokban nem találtam.
