A kép másnap, augusztus 30-án meg is jelent a lapban, a következő aláírással: „Új helyre emelik az egyik kitérő sínpárt és szerelik a felső vezetéket”. E munkálatok a Keleti pályaudvar augusztus elején kezdődött átalakításához kapcsolódtak. Az átalakításokra pedig elsősorban a metróépítés miatt volt szükség.

A pályaudvar előtt néhány héttel korábban már elindultak a nagy aluljáró földmunkái. Az aluljáróból a csarnokba majdan felvezető lépcsőnek kellett a hely, ezért szélesítették a „fejperont”, mégpedig úgy, hogy az ütközőbakokat 25 méterrel kijjebb helyezték.

Csakhogy így viszont nem fértek el a pályaudvar vágányhálózatán a hosszú szerelvények, tehát át kellett rendezni a befutó vágányhálózatot is. Az újság előre megírta: „síneket, váltókat helyeznek át, áramtalanítják a felsővezetékeket… Különösen nehéz napok várnak az építőkre augusztus 29-én és 31-én… Ezeken a napokon 12-48 órás vágányzárakat rendelnek el, ennyi időre zárják le a közlekedés elől a pályaudvart.” És e nehéz napok egyikén érkezett a fotóriporter.

Első ütemben négy bejárati vágány kitérőjét helyezték át másfél nap alatt a MÁV „mozgó pályafenntartási főnökségének” dolgozói. A vonatokat addig a Józsefvárosi pályaudvarra terelték.  Augusztus 29-én több mint száz munkással fogtak neki a feladat végrehajtásának. S mivel ezek már villamosított vonalak voltak (1932-től villanyvonattal járható volt a komáromi vonal, majd 1956-tól a hatvani), így nemcsak a síneket mozdították arrébb, de utánuk kellett igazítani a felsővezetékeket is.

A feszített tempó miatt a szerelőknek nem jutott idejük megvárni, hogy majd az áttett sínen jöjjön a „fészekrablónak” csúfolt kosaras emelőkocsi, így aztán a régi módszerrel, akrobata módjára kapaszkodva a keresztbe menő iránysodronyba és a hosszanti tartósodronyba, biztonsági övvel rögzítve helyezték odébb a drótokat.  A fotós szerencséjére.

Másnapra terv szerint elkészültek. A Keleti átépítése október közepéig tartott. A pályaudvar előtti aluljárót 1970-ben adták át.

Felsővezeték szerelők a Keletiben