Madártávlat
Ebben az évben határozott Komárom vármegye közössége is a tatabányai turulszobor felállításáról, amely 1907-es avatásakor elnyerte a hazai legnagyobb, 15 méteres szárnyfesztávolságú madárszobor címét. Két évvel azután, hogy a Budai Vár királyi palotája oldalában felállították Donáth Gyula 1905-ben készült turulszobrát.
A „turulosodás” oka a madár ősmagyar szimbolikájában keresendő: Anonymus krónikája szerint Emese és egy turul frigyéből származott Álmos vezér, turul vezette fel a Pannóniába érő honfoglaló magyarokat, illetve koronás fejű turul ült Attila hadi jelvényén is. A harcos madár a XIX. század végén egyet jelentett Habsburg-ellenességgel, keleti rokonsággal, a múltjában kutakodó nemzet eredetmítoszának totemállatával. A korábbi krónikák – például az 1358-as Kálti Márk-féle Képes Krónika – csukott szárnyú turuljai ebben az időben már szinte kizárólag szárnyukat oltalmazóan kitáró madarakként jelennek meg.
A Ferencz József-híd aranyozott bronzból öntött gömbvégződéseire biggyesztett négy turul 46 méter magasan reppen. Az angol közreműködéssel épült Lánchíd, és a francia támogatással készült Margit-híd után elsőként teljesen magyar szellemi és anyagi erőből épült híd négy madara sokat „látott”. Látták az avatáson Ferenc Józsefet, amint ünnepélyesen beveri az utolsó ezüst szegecset, az első,’20-as évek elejére eső pályafelújítást, a ’37-es villamosvágány beépítést, és a fakocka burkolat megújítását. 1945. január 16-án délután fél háromkor pedig a német katonák hídrobbantását követő óriási láng- és füstoszlopot, majd a katasztrófa után összesereglő több száz cserregő sirályt.
– „A Ferenc József-híd figyelemre méltó műszaki alkotás, magán viseli azonban építési idejének egyes, ma már túlhaladott jegyeit, amelyek a hídon nem mint szerves alkotó elemek, hanem mint pusztán díszítési szándékkal készült öncélú formák jelentkeznek. Ezeknek a híd újjáépítése során történő elhagyása még jobban kidomborítaná a hídban megnyilatkozó műszaki gondolatot” – javasolta a hidak felújítását felügyelő bizottság, az 1945-ben alakult – Kodály Zoltán vezette – Magyar Művészeti Tanács építész-tagozata.
A dísztelenítés azonban túl költségesnek bizonyult, így a híd nagyjából visszakapta eredeti formáját. A háborúban a legkevésbé sérült hídként ezt építették újra először, Ady Endréről és József Attiláról elnevezett úszódaruk segítségével. Az 1946. augusztus 20-án átadott – az eredeti zöld helyett kék színben pompázó – építményt azonban már Szabadság-híd néven ünnepelték.
A vasszerkezet állapotát ezután 1965-ben már vizsgálni kezdték, kisebb javítási munkákat is végeztek a következő három évben: például újramázolták, a képen látható szakik pedig letisztították, lefestették még a turulokat is. Ez idő alatt végig közlekedett a 47-es, 49-es villamos, a vágányokat majd csak 1969-ben cserélték le. (Később 1980-ben, 1985-ben végeztek felújítást, 1996-ban – az átfogó felújításra várva – a túlterheltség miatt kitiltották a buszokat.)
– Ahol az ember felmászik a fára, s a Turul madárra, ott van Budapest – szól a sláger a turisták és hídra gyakran felkapaszkodó öngyilkosjelöltek által egyaránt kedvelt Szabadság-hídról, amelyet 1987 óta a Világörökség részeként tartanak nyilván.
