A nagy török hadsereg magyar katonákból állt, ötezer szerencsés kiskatonából, akiket a komor laktanyából átvezényeltek a vidám filmforgatásra, miután a Magyar Néphadsereg kölcsönadta őket Várkonyi Zoltán filmrendezőnek és a magyar kultúrpolitikának, hogy az addigi legmonumentálisabb, legnagyobb szabású, legszínesebb, legszagosabb, legköltségesebb filmmel kápráztassák el a Kádár-kor népét.

A filmbe beleadtak apait-anyait, külön fölépítették az egri várat, hogy lerombolhassák, összeterelték a legnépszerűbb magyar színészeket. A szívdöglesztő Kovács István és a legnaívabb naiva, Venczel Vera mellett játszott a filmben Sinkovits Imre, Bárdy György, Major Tamás, Várkonyi Zoltán, Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Bitskey Tibor, Agárdy Gábor, Tordy Géza, Gobbi Hilda, Ruttkai Éva stb. Nemeskürty István írta a forgatókönyvet, Farkas Ferenc szerezte a zenét, Szász Endre tervezte a látványt.

Kádár János korszakalkotó felismerése az volt, hogy minél jobb a nép közérzete, annál jobban tűri a diktatúrát. A nép közérzete pedig annál jobb, minél jobban él, s mivel nem csak kenyérrel él, kellemes szellemi táplálékot is kell neki nyújtani. Annál kellemesebb pedig nincs, mint ha a látványra éhes szem, a vérre szomjazó zsiger és a nemzeti dicsőségre dagadó honfikebel egyszerre kapja meg a magáét. 1968 karácsonyára megkapta. Akkor mutatták be az Egri csillagokat. MGP földícsérte, B. Nagy László levágta a filmet, melyet bölcs meglátása szerint „képeskönyvnek szánták, nem szuverén filmalkotásnak".

Mindkét kritika a helyén volt, MGP-é a Népszabadságban, B. Nagy Lászlóé az Élet és Irodalomban. Magyarországon hagyományosan minden autoriter irányzat lebutított, fölszínes nemzeti romantikával csalogatja a népet, a kommunisták is ezzel próbálkoztak. Várkonyi Zoltán a hatvanas évek közepétől rendezte az addigi magyar alkotásoknál sokkal látványosabb és költségesebb, monumentális történelmi filmjeit. Az Egri csillagokat megelőző három Jókai-film, A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán kultúrpolitikai jelentőség tekintetében nem versenyezhetett az Egri csillagokkal, mivel más minőségű, a lebutításnak sokkal jobban ellenálló, nemesebb irodalmi anyagból készült.

A középszerű író középszerű műve minden idők legsikeresebb magyar regénye. Néhány évvel ezelőtt simán megnyerte a Nagy Könyv versenyt. A belőle készült film is minden idők egyik legsikeresebb magyar filmje volt, melyre milliók váltottak jegyet, s melyhez sok városi legenda kötődik. A lelkes bakikeresők látni véltek az elvillanó képkockákon buszt, katonai bakancsot, szódásüveget, villanyoszlopot, vonatot és karórát egy janicsár karján. Állítólag azonban a híres karóra nem szerepel a filmen, csupán egy forgatáson készült fotón látható. Lehet, hogy éppen erről a fotóról van szó, melyet itt közreadunk, mivel ezen is karórát visel a forgatási szünetben az elől és középen ülő fehér inges férfiú.

A film 2002-ben érdekes vita középpontjába került. A serdületlen ifjúság lelki békéjének védelmében módosították a médiatörvényt, hogy a vért és erőszakot ábrázoló filmek csak megfelelő életkori karikákkal ellátva kerülhessenek képernyőre. Szemfüles polgárok, akik ezt a szabályozást hülyeségnek vélték, feljelentették demonstrációs célzattal a TV2-t, mely korhatárjelzés nélkül vetítette le az Egri csillagokat, melyben, ugye, eléggé bőven ontják a vért, osztják a halált, kultiválják az erőszakot. Igazán vicces lett volna, ha nem ajánlják 12 éven aluliaknak az Egri csillagokat, melyet 10-11 éves, ötödikes gyerekeknek szoktak föladni kötelező olvasmányként. Az ORTT azzal az indoklással vágta ki magát a kínos szituációból, hogy az Egri csillagokban megmutatkozó erőszaktól azért nem kell óvni az apró gyermekeket, mert a film „történelmi mondanivalót tartalmaz". Így mindjárt más!

Pilisborosjenői csillagok