658 KRESZ-tábla és terelőoszlop jelezte a negyvenegy kilométeres terelőútvonalon, hogy merre mehetnek az autók, amikor elkezdődött a Margit híd 1978-as felújítása. A márciusi munkakezdési napokon, a kora reggeli órákban a Flórián téren alakultak ki nagyobb torlódások, bár állítólag dugó, az nem volt. A Lánchíd is a megszokott hétfő reggeli képét mutatta: araszoltak az autók a csúcsforgalomban, miközben a Petőfi és az Erzsébet híd viszonylag jól járható lett volna - tudósított a Népszabadság.

Volna, mert sokan hagyták otthon a kocsit, és a metrót választották. Nyert is ezzel, aki befért egy-egy szerelvénybe, hiszen hatalmas tumultus volt. A Margit hídi villamosokat 24 csuklós autóbuszra cserélték az építkezés alatt, a meglévő - arrafelé járó - buszokat pedig sűrűbben indították el a végállomásokról, a Vígszínháztól és a Moszkva tértől: csúcsidőben másfél percenként, napközben két és fél percenként.

A húsvéti ünnep kivételével állítólag nonstop folyt az építkezés, éjjel-nappal, három műszakban. A rekonstrukciós programért (a 2008-ban elhunyt mérnök, az elmúlt negyven év nagy budapesti közlekedésfejlesztéseinek vezetője) Dalmy Tibor miniszteri biztos felelt.

Érdekes módon, az átadást megelőző napokban kezdte el foglalkoztatni a pestieket, hogy szükség volt-e egyáltalán a Margit híd és a Mártírok útja átépítésre (noha az akkori felújítás jóval kisebb léptékű volt, mint amilyenre most számíthatunk). Egyesek azt rebesgették: a városkép esztétikai minősége miatt vágtak bele ebbe a nagyszabású munkába, a forgalmat még elbírta volna a régi hídpálya és az úttest - írta 1978. október 29-én a Magyar Nemzet. Majd azt is hozzábiggyesztette az újságíró: ez a vélemény elfogult, és minden tárgyilagos szakértelmet nélkülöz.

Lényeg a lényeg: a Margit hídi munkák befejezése után, az első napokban 2800 gépkocsi haladt át óránként az öreg hölgyként is titulált, második budapesti Duna-hídon. Ez majdnem kétszer annyi volt, mint az átépítés előtt, és egyharmaddal több, mint amennyire számítottak. (Mondjuk, pont a fele annak, mint a mostani lezárás előtt.)

A híd szerkezetének felújítása (például az acélszerkezet vizsgálata, a szegecsek, a pályaburkolat cseréje, a szerkezet festése, rozsdátlanítása) már régebben megindult, az 1978-as rekonstrukciós munkák alatt elsősorban a hídpályán végeztek nagyobb felújításokat a Hídépítő Vállalat kivitelezői. A közúti pálya alatt a vasbeton lemezre hőálló szigetelés került, hazánkban elsőként, erre pedig több réteg aszfaltburkolat. Korszerű alépítményre helyezve négy és fél kilométer villamosvágányt raktak le.

A felújításkor építették meg az 1200 négyzetméternyi, két új parti hídrészt is, és az 1500 négyzetméteres hídfői aluljárókat, amelyek színezett fémburkolatot kaptak, a Frankel Leó úti pirosat, a Jászai Mari téri pedig sárgát. Apróbb üzleteket, újságos pavilonokat és telefonfülkéket is telepítettek mindkét helyre, a falakat várostörténeti érdekességű, régi fényképekkel borították - írta a Magyar Hírlap.

Ötvenöt kilométer hosszú kábelt, két kilométernyi új vízvezetéket és másfél kilométer új csatornát süllyesztettek a föld alá, igaz, a felújítás utolsó etapjában a Mártírok útján három hét alatt négy helyen észleltek vízszivárgást. Nem csőrepedés történt, hanem a vezetékdarabokat összeszorító acélgyűrűk pattantak meg.

Az úttestet 50 ezer négyzetméter területen látták el terített aszfaltborítással. (Az Esti Hírlap egyébként már június végén a „látványosságnak is beillő import aszfaltterítő gép"-ről lelkendezett.) A gyalogjárdákra 14 ezer négyzetméter új felület került, sőt 6500 négyzetméteres parkot építettek ki.

Az építőkről azt tudjuk, hogy a márciusi kezdő napon 450 ember dolgozott a terepen, június-júliusban 700, míg október elején 250-en, és a végleges átadás előtt pár tucat kőfaragó, burkoló és szakipari munkás az aluljárókban. Az is kiderül az egyik cikkből, hogy ha munkaerőhiányról beszéltek, akkor ennek sosem az volt az oka, hogy valaki jobb munkát talált. Sokkal inkább az, hogy „elbocsátották italozás, lógás vagy másfajta fegyelmezetlenség miatt, habozás nélkül kitették a szűrét annak, aki rontotta a munkafegyelmet." Bár egyik kollégánk arra is emlékszik, hogy Pest megyei víkendházuk aprólékosan megtervezett vasbetonfödémjét épp a Margit hídon tüsténkedő munkások csinálták meg, fusiban.

Nyilván ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy 1988. november 8-án a Magyar Távirati Iroda jelentése szerint: százhuszonegy hónappal az átkelő 1978. október 1-jei átadása után máris újabb „foltozásra" lenne szükség. Sőt, annál is többre. Bár pénz az nem volt rá.

A Margit híd újabb felújítását már 2003-ra ígérték, de pénzhiány miatt és a Megyeri híd befejezéséig ezt elhúzták 2009. augusztus 21-ig. Mikó László képén a budai hídfő munkálatait látjuk 1978-ból. A jelentősen megnőtt forgalom miatt ezt a lehajtót most háromsávosra bővítik.